Életen túl, halálon innen

Húsvéti pásztorlevél 

Nagyszombaton olvassuk: „…pihentek a parancsolat szerint” (Lk23,56). Krisztus Jézus temetése után ennyit tudunk erről a titokzatos napról. A tanítványok elhúzódtak nemcsak a világ elől, hanem egymástól is. Az asszonyok illatszereket és aromás keneteket igyekeztek készíteni. A bűnbánati istentisztelet után mi is lecseréljük a nagypénteki fekete terítőket, és megterítjük az úrasztalát húsvétra.

Számunkra nincs már a szombatnak annyi törvényi tiltása, mint hajdan volt, mégis az ünnepre való készülésben bennünket is áthat a rejtelmek alázatra csillapító érzése. Mi tudjuk, hogy Krisztus meghalt és feltámadt, a tanítványok és az asszonyok akkor nem merik sejteni sem, a farizeusok pedig egyenesen kárörvendnek. Mi tudjuk, hogy feltámadt, mégis a bizonytalan értelem állandóan racionalizálva nyugtalanít. A Golgota szemtanúi a gúnyolódók porba alázó győzelmében tehetetlenül ellehetetlenednek. A zsidó és római hatalmasok, szombat ide vagy oda, tanácskozásra gyülekeznek, elvégre a sírt őrizni kötelességnek tartják.

Húsvét, nagyszombati látómezőből, részben életen túli állapot, mégis halálon inneni lesz. Isten Fia meghalt a kereszten, de az ellenségei kerültek a halál kötelékébe. Követői a minden elveszett érzés halálos görcsei között megsejtik a feltámadás lélekmélyéről érkező jeleiből az örökélet halált megsemmisítő ígéretét. Ezzel szemben ellenségei szívükben a halált ünneplik, és a sír biztosítására szövetkeznek, alig érzékelve, hogy ezzel a halál áldozatai lettek. Az asszonyok szombati pihenését a másnapi „mélyen” korai temetőlátogatás követte.  A bánat eltakarta örömhírt az angyali üzenet fogalmazta meg. Nincsen a sírban Krisztus, hanem él és éltetni fog. Az asszonyok hajnala igen felgyorsult a szombati pihenés után. Tucatnyi tett és eseményemlék van mögöttük ezen a korai órán, amikor visszatérnek a tanítványokhoz az evangéliumot hitelesítő Igével: feltámadott! Lukács evangéliuma Júdás elvtársaira és barátaira innen kezdve egyetlen szót sem pazarol rájuk.

Krisztus szenvedését és feltámadását történelmi tényként ismerhetjük fel, de úgy is, mint olyan esemény, amely tükörként áll elénk és önvizsgálatra késztet. Vannak nemcsak húsvét előtti nagyszombatjaink, hanem többször is egy esztendő folyamán. Nagyszombati félelem, sötétség, kínos pihenés, tehetetlen várakozás és felsorolhatatlan nyomorúság szorongatja a keresztyénséget, a nemzeteket, a családokat és egyenként bárkit. Nem mindegy, hogyan éljük meg ezeket a terhelt időket. Lehet mesterséges önkívületben, gyáva önfeladásban vagy betegszerepben sínylődve. Nekünk már lehet őszinte emberszeretettel, bátor megoldásokkal vagy egészséget építő istentisztelettel szolgálni. Nagyszombatjainkon érdemes Krisztushoz készülnünk, hogy húsvéti érkezéseink lehessenek.

Van halál és vannak haldoklással teli nehéz napok, azaz nagyszombati vergődés, de ez sem csökkentheti a lendületet, az életkedvet és a folyamatos alkotói vágyat, mert halál után élet van! Az a hit, hogy a Krisztust követők halála után örökélet van, egyenesen boldoggá teszi az ilyen embereket.

Reménységünk, hogy sok ilyen ember él és élni fog a keresztyén világban, ezen belül a Királyhágómelléki Egyházkerületben is.

Nagyvárad, 2020 húsvétján,

A békesség kötelékében!

Csűry István püspök