Könyvbemutatóval kezdődött egyházkerületünk centenáriumi ünnepe

2021. szeptember 17-én, pénteken kezdődött a KRE 100 – százéves a Királyhágómelléki Református Egyházkerület konferencia az egyházkerület székházának tanácstermében.

A következő köteteket ismerhették meg az érdeklődők:

“Uraim! Sursum corda! Fel a szívekkel!” – dr. Pálfi József Sulyok-monográfiája
KRE 100 emlékkötet – szerkesztette Emődi András egyházkerületi levéltáros
Pécsi L. Dániel – A Királyhágómelléki Református Egyházkerület címerei

Emődi András, az egyházkerület levéltárosa, az esemény szervezője elmondta, hogy mennyire áldásos, hogy a centenárium kapcsán végre hangsúlyosan is beszélhetünk az egyházkerület szerepéről. Nagyvárad már a kezdetektől, azaz a reformáció korától, legalább annyira jelentős helyet foglal el a hitéletet meghatározó egyháztestek körében, mint Debrecen. Azonban az 1920 utáni időszak nehéz küzdelmek korszaka Partium történetében. A talpon maradás, az önállósodás időszaka. Megcsonkított egyházmegyéket és jogi státus nélküli „egyházkerületet” kellett egységesíteni, intézményesíteni, megszervezni. Sulyok István és munkatársai voltak azok, akik ezt becsülettel megvalósították.

Hozzájárulni az emlékezéshez

Zsigmond Attila a KRE 100 című tanulmánykötet kapcsán hangsúlyozta, hogy nem az egyházkerület 100 éves történetét szerették volna leírni, hanem a 11 tanulmányban jóval több, mint száz évre emlékeznek.

A kötet első fele a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalakulását írja le. Két párhuzamos szálon vezet ez a tanulmány: első az időrendi ismertetés, a másik pedig az önállósodási folyamat közben felmerő nehézségek és azok orvoslásának a szála.

A tanulmányt hitelesíti az alapos levéltári kutatás. Bepillantást nyerhetünk a kor ok-okozati összefüggéseibe, melyek alapján jobban megérthetjük miben is rejlett Sulyok István és a vele együtt munkálkodók nagysága.

A kötet többi tanulmánya is érdekes tényekre, összefüggésekre hívja fel az olvasó figyelmét. Egyebek között találkozhatunk itt Nagyvárad első református lelkipásztorával, vagy az istentiszteleti élet (liturgia, istentiszteleti rend) történetével. De bepillantást nyerhetünk a titkosszolgálati iratanyagok alapján készült református püspöki profil titkaiba is.

Mindenki találhat magának érdekes tanulmányt a kötetben. A könyvet bemutató lelkipásztor reményét fejezte ki, hogy az építő emlékezés érdekében hamarosan, újabb, az egyházkerület életével foglalkozó kötet jelenhet meg.

Fel a szívekkel!

A „Uraim! Sursum corda! Fel a szívekkel!” – dr. Pálfi József Sulyok-monográfiája bemutatása kapcsán első renden Emődi András a betegség miatt hiányzó dr. Szabadi András levéltáros laudációját tolmácsolta.

A korabeli román állam által csak „adminisztrátor”-nak nevezett Sulyok István nagysága kitartásában, alaposságában, szakértelmében rejlett. Az egyházkerület első püspöke rendszeresen látogatta a kerület gyülekezeteit, élő kapcsolatot ápolt az egyháztagokkal. A püspök maga jegyezte le a korabeli egyház eseményeit, és ezek által a leírások által hitelesen elevenedik meg előttünk az egyházkerület megalakulásának, első éveinek az időszaka.

Fel a kezekkel?

Csűry István, az egyházkerület jelenlegi püspöke néhány, nagyon is az igazságra tapintó hasonlattal vont párhuzamot Sulyok István kora és a mai idők között.

Annak idején, Sulyok István azzal kezdte beszédét, hogy „Fel a szívekkel”. Utalni akart ezzel a bátorságra, a kitartó hitre, arra a magatartásra, amelyik nem akarja megadni magát semmilyen más uralomnak, egyedül csakis a mindenható Istennek. Ez ma is érvényes kell legyen, amikor a világ inkább azt üzeni nekünk, hogy: Fel a kezekkel!-azaz adjuk meg magunkat, legyünk hűek az éppen aktuális hatalmaknak és legyünk kiszolgáltatottak, hiszen így könnyebb lenne irányítani minket.

„Önállósodni és megkeresni az egyéni arcot”- volt a másik gondolat. Akkor sem gondolkodtak mind egyformán, voltak, akik nem akartak önállósodni. De ez volt az egyetlen út a biztos lábakon való állás felé. Fél lábon állva, igazán sehova sem tartozva az állandó bizonytalanságot jelentette volna, melyben felőrlődtek volna mindannyian.

Nem volt könnyű akkor, száz évvel ezelőtt, de ma sem könnyű, mert a „másik oldalon” is nagy szakértelemmel és minden eszközzel a buktatáson dolgoztak. De hála a bátor kitartásnak a megsemmisítés máig sem sikerült.

Sulyok István célja volt, hogy a nép, a gyülekezetek és azok tagjai szeressék az Urat és saját magukat és így tudjanak, akarjanak jövőt is építeni.

Ma, amikor emlékezünk nem állíthatjuk meg az időt, és nem is szabad csak emlékezni. Szükség van arra, hogy a sulyoki lendület tovább haladjon újabb évszázadok felé. Erről szól akár ez a centenáriumi ünnep is. Ez a múlt jövőre tekintő üzenete.

Alap a jövőnek

Püspök úr utalt az egyházkerületi székház udvarán felállított szószékre, mely a jövőre mutató szimbólum. Isten igéjére utal és ez az Istenhez való odafordulást jelenti. Hangsúlyozta a reformátori elvek gyakorlatba ültetését, egy „új puritanizmus” gyakorlását, mely az őszinte, odaforduló lelkületből táplálkozik. Jelenti ez az Istenhez és egymáshoz való szív szerinti odafordulást.

Az Egységnapon megjelenítendő „zászlóerdő” is a sokarcú, egyediségét a közösség szolgálatába állító egységet hivatott szimbolizálni.

Emlékezni azt jelenti, hogy olyan jövőt látni, aminek megvannak a pontos alapjai, irányvonalai. Nem kell félni rálépni erre az alapra, hisz Isten mellettünk akar maradni ezután is - hangsúlyozta a püspök.

Dr. Pálfy József, a kötet szerzője mindenek előtt megköszönte a monográfia elkészítésében résztvevők munkáját. Majd néhány mondatban Sulyok István személyéről beszélt. Ő is kiemelte az egykori püspök alaposságát, szerteágazó szakértelmét és az egyházkerület szervezésének nehézségeit: csonka egyházmegyékből, minden ellenszélben létrehozni egy erős és jól szervezett kerületet. Ennek titka talán a folyamatos kapcsolattartás volt, az, hogy nagy figyelmet szenteltek a belmisszióra, és a belső ellentétek gyors rendezésére.

Visszarajzolt történelem

A konferencia megkoronázása ként Pécsi L. Dániel heraldikus, jelképművész ismertette a gyülekezeti címerekből készült kiállítást. Megjegyezte, hogy egyedi kultúrtörténeti esemény, hogy az egyházkerületben nem csak a nagy szervezet, vagy csak az egyházmegyék, de mindegyik gyülekezet saját címert kapott. Ennek a kezdeményezésnek köszönhető, hogy sok esetben mindenféle előzmény, előtörténet nélkül is címert kaphatott minden egyházközség.

Része ez annak a folyamatnak, melyet a művész az elszakított nemzettestek „virtuális egyesítésének” nevezett. Alapszempont volt a címerek elkészítésénél, hogy mindegyik jelkép a magyarországi református egyház címerpajzsát kapta alapul. Jelezvén ezzel az együvé tartozás fontosságát.

A címerek megalkotásának rendszere az volt, hogy a jelképek felső részében az egyházat egyértelműen jelképező szimbólum, a bárány jelenjen meg, aztán az alsó mezőben egyik oldalon a Biblia jelenik meg, mely az Isten szava, másik oldalon pedig és az esetleges beékelésekben a gyülekezetre jellemző egyedi motívum (például híd) rajzolódik ki.

Végezetül és bátorítás képen a címerek alkotója Debreczeni Szappanos János, a nagyváradi káptalan levéltárosa, a magyar politikai költészet egyik első képviselője Katonák üdvözlete című dalának eléneklésével zárta „tárlatvezetését”.

Ghitea-Szabó József Levente

főszerkesztő, Harangszó