Megújult a hegyközcsatári református templom

A Hegyközcsatári Református Egyházközség temploma a térség egyik legértékesebb műemlék épülete, ami hosszú éveken keresztül veszélyben volt, ugyanis az elmúlt évtizedek teljeskörű felújítási munkálatainak elmaradása sajnos jól látható jeleket hagyott maga után, annak ellenére, hogy állagának megóvásáért a néhány száz lelkes gyülekezet sokat fáradozott. A beruházás, a szükséges tervek, jóváhagyások, engedélyek beszerzésén és a tervezői illetve ellenőri vezetésen túl  a műemléktemplom teljes körű felújítását tartalmazta a következők szerint: talajnedvesség megszüntetése, a tartószerkezet megerősítése, a fedélszéki beavatkozások, a tetőhéjazat cseréje, fedése hódfarkú tetőcseréppel, a toronysisak héjazatának cseréje, ereszcsatornák és lefolyók cseréje, csapadékvíz elvezetése, nyílászárók felújítása és cseréje, belső falfelületek javítása és festése, a károsodott vakolat eltávolítása és a szárítóvakolat felhordása, a homlokzat felújítása, a kazettás mennyezet rekonstrukciója, a padlóburkolat cseréje, az erős – és gyengeáramú villamos rendszer cseréje.

Az első lépés a templom felújítása rendjén a régészeti kutatások elvégzése volt, minek előtte a gyülekezet kihordta a templomból a régi padokat sor került az aljzat feltárására, ennek elemzésére, eredményeinek összegzése. A 2021-22-ben végzett régészeti feltárások és falkutatások eredményeképpen körvonalazódott a templom építéstörténete, tisztázódott építési fázisainak egymásutánja. Az első templom kisméretű, kápolnaszerű építmény volt, félköríves apszissal és talán még a XII. századra keltezhető. Ebből semmi nem maradt, csupán a mai templom keleti részének padlója alatt feltárt alapfalak. Ezt az első épületet nyugat felé bővítették egy szélesebb hajóval, a régi templomot szentélyként megtartva. Ennek a fázisnak megőrződött a déli fala, rajta két Árpád-kori ablakkal. A harmadik építési fázis a hajó nyugat felé történő meghosszabbításával járt, ebből a részben kő-, részben téglafalazatú déli és nyugati fal maradt napjainkra, két félkörívesen záródó ablakkal. A XVII. században sarokarmírozással díszített torony épült a templom elé majd a XVIII-XIX századokban elbontották a középkori falak jórészét és észak, illetve kelet felé bővítették a templomot, poligonális záródással látva el azt. Végül egységesítették a homlokzatokat, egyforma ablakokat alakítva ki. A helyreállítás során az épület a korábbi arányoknak megfelelő új fedélszéket kapott, differenciált vakolatkezeléssel kerültek bemutatásra az Árpád-kori épületrészek, valamint az előkerült nyílások és rekonstruálták a torony vakolatdíszét.

Ezek után került sor kívül-belül a teljes vakolat eltávolítására, a régi tetőszerkezetet elbontására, az új tetőszerkezet készült, a cserepezés, a toronysisak javítása megtörtént, sikerült elvégezni a faljavítási munkálatokat, a torony és a templomhajó külső pucolását és vakolását sikerült befejezni, kiépítésre került a kazettás mennyezet, megtörtént a padló téglával való kirakása. A belső fal speciális vakolattal való bevonásához, lekezeléséhez szükséges előkészítési munkálatok megtörténtek, helyükre kerültek a nyílászárók.

A felújítás után láthatóvá vált a templom építkezési folyamatainak a lépéssorozata, egy része árpád kori, aminek a vonalai kiemelésre kerültek. A felújítás alkalmával sikerült megtalálni azokat a középkori ablakokat is, amelyek be lettek falazva, ezek most helyreállításra kerültek. A templom felújítása alkalmával nagyon fontos volt a vizesedési problémákat megoldani, ezért speciális és a falazás típusának megfelelő legjobb szellőzővakolat lett felhordva, a templombelsőben kavicságyat helyeztünk el végig a külső falak mentén, illetve téglaburkolattal lett az aljaz is kirakva, amely nem fojtja le a nedvességet, hanem megengedi az állandó szellőzést. Mindennek ellenére még láthatóak azok a nedvességfoltok, amelyek a tervező és kivitelező szakemberek véleménye szerint, idővel meg kell szűnjenek, ugyanis a száradási folyamat előhaladásával és a korábbi vizesedési források megszűntetésével erre az eredményre kell jutni.

A templom jelenlegi állapota méltán hirdeti a legszebb időkhöz való visszatérést, a középkori jellemzők kiemelése barátságos és meghitt hangulatot áraszt, ami által a múlt, a jelen és a jövő találkozása áll előttünk. Reménység szerint a gyülekezet sok évszázadon keresztül használja a Magyar Kormány támogatásával és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közreműködésével felújított istenházát. Legyen az Úr áldása mindannyiunkon!