„A rád bízott drága kincset őrizd meg…”

„Adjad, fiam, a te szívedet nékem és a te szemeid az én útaimat megőrizzék” Péld 23,26. Ez az ige olvasható azon az emlékfüzeten, amelyet erre az alkalomra szerkesztettek, és amely 30 ifjúsági éneket tartalmaz abból a közel 130 énekből, amelyet ma is kívülről tudnak az egykori IKE-tagok, minden versszakával. 

A találkozó a hegyközszentmiklósi református templomban ifjúsági bibliaórával vette kezdetét, amelyen közel harmincan vettek részt, egykori ikések és családtagjaik, de gyülekezeti tagok is eljöttek. A bibliaóra előtt egyperces néma csenddel emlékeztek Gede Mátyás néhai érmihályfalvi lelkipásztorra, a KRE egykori előadótanácsosára, aki éppen tíz éve költözött el e földi világból. Ugyanakkor megemlékeztek Kovács László, Orvos Éva, Sütő Imre egykori IKE-tagokról, Oláh Etelka nőszövetségi tagról és Lugosi Mihály néhai magyarláposi lelkipásztorról, aki egykor ifjúsági táborban látta vendégül a fiatalokat egy nyári vakációban. 

„A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.” Péld 30,8. Gede Ildikó lelkipásztor az alázat fontosságáról beszélt a felolvasott Ige kapcsán, majd elmondta: ha önmagunkat le tudjuk győzni, az is csak a Szentlélek munkája által lehetséges. Isten gazdag eledellel táplál bennünket. Fontos megtalálnunk azt az Igét, amelyik bennünket képvisel, hiszen az adja meg az irányt utainkban, döntéseinkben.

A hozzászólások rendjén a fiatalok megrendítően őszintén és hittel tettek bizonyságot arról, mit is jelentett nekik az a közösség, amelybe közel tíz évig jártak. Az elmaradhatatlan péntek délutánok, a gyülekezeti terem előtt lerakott hátizsákokkal, a templomudvaron megtartott bibliaórák a tavaszi rügyfakadástól a késő őszi lombhullásig Isten szabad ege alatt egy nagy családot neveltek. Igazi pszihoterápia volt ez a közösség, ahol nem voltak tabutémák, oda mindenki bátran és nyíltan elhozhatta a gondjait és a kérdéseit, amelyek foglalkoztatták. Egyik IKE-tag konkrét életcélt fogalmazott meg annak idején: „Kerüljek a mennybe és vigyek magammal minél több embert”. Az akkori egyházi életben töltött időszak, a felejthetetlen irodalmi és vallásos műsorok, IKE-táborok mindenki életét meghatározták. Többen elmondták, milyen fontosak az életükben az ifjúsági énekek, amelyek sokszor átsegítették őket az élet kritikus helyzetein. Van, akinek ma már a gyermeke jár ikére és képes biciklivel bejárni a szomszéd faluból egy városi gyülekezetbe, csakhogy részt vehessen a bibliaórán.

„Életem csak kegyelem, önérdemem nincs” – fogalmazta meg gondolatait az ének szavaival egy egykori IKE-tag, ma gyógyszerésznő, akinek életcélja, hogy segíteni tudjon másokon. Egy másik IKE-tag a párját találta meg a bibliaórai közösségben, ma már 25 éve élnek boldog házasságban. Úgy nevelik a gyermekeiket, hogy szüleiktől lássák a követendő példát az önzetlen szeretetben, az áldozatvállalásban, mások megsegítésében. Egy háromgyerekes anyuka elmondta, hogy ennek a közösségnek a tagjai a túlélést egy olyan egyházi, igei háttérben tanulták meg, amely mindnyájukat átsegítette az élet nehéz próbáin. A gyerek a szülőtől tanulja meg, hogyan lehet egyensúlyban maradni. Többen ma már a gyermekeikkel együtt éneklik otthon az egykor tanult ifjúsági énekeket.

„A mi világunk szenved a szeretet hiányától”- hangzott el egy másik vallomásban. Mi szerencsések vagyunk, mert annak idején megtanultuk, hol van a szeretet forrása, kihez kell fordulni a nehézségek idején.

A könnyes szemeket számos ifjúsági énekkel próbáltuk szárazra törölni. Van, ami nem változott az elmúlt évtizedekben: Jézus Krisztus, aki tegnap és ma és mindörökre ugyanaz. Mindenkit megpróbált a Sors, így vagy úgy, de mindenki arról tett bizonyságot, hogy minőségében más életet tud élni a maga helyén azzal a szeretettel, amelyet az IKÉ-ben megtanult, és amely meghatározta egész életútját.

Eltelt közben 30 év. Felnőtt egy új nemzedék. Lelkipásztorok, tanárok, orvosok, hitoktatók nőttek ki abból a csapatból. Mindenki megállta a helyét az életben és ez a legfontosabb. A Krisztus útján járni szeretetben, megbecsülve az atyai háztól kapott örökséget.

A jó hangulatú találkozó közös ebéddel folytatódott a hegyközszentmiklósi strand teraszán, majd késő délutánig tartó beszélgetések tették még szebbé az együtt töltött, minőségi időt. Maradjunk meg ebben a szeretetben, amely tudjuk, a legnagyobb ajándék, hiszen megmarad örökre.

Orosz Otília Valéria