Dobrácsapátiban nincs apátia – Hála van

Vasárnap délután Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki püspök igehirdetésében a maroknyi gyülekezet elért eredményére is utalva a mustármag példázatáról szólt: „Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.” (Mt 13,31-32) A mustármag elrejtett kincs, melyben megvan életképesség csirája, a növekedés képessége. Ennek a tulajdonosa Isten, tehát övé ezért a dicsőség. Isten ránk bízza a vetés feladatát, ezért egyetlen mustármag elvetése sem hiábavaló! – mondta igehirdetésében a püspök. 

Dr. Király Lajos esperes köszöntésében Jakab leveléből idézve elmondta: a hit cselekedetek nélkül halott. Örvend annak, hogy Dobrácsapátiba nemcsak beszéd, hanem tett is van.

Erdei Árva István lelkipásztor beszédében elmondta, miért adtak hálát ezen az alkalmon: “Hálaadó istentiszteletre gyűltünk össze, de miért is mondunk köszönetet? Az ige így tanít a tesszaloniki levélben: Mindenért hálát adjatok! Mi hálásak vagyunk az életünkért, a kegyelmi ajándékokért, és minden áldásért, ezt pedig ki is fejezzük a napi imádságunkban. Vannak azonban olyan mérföldkövek, amelyeknél erősebb a hálaérzet az Úr irányába. Ilyen állomásoknál építettek oltárokat az ősatyák. Ez vezérelte Salamont a templomépítésben. Pál apostol pedig ezért is kezdte majdnem minden levelét hálaadással. Tíz évvel ezelőtt gyűltünk össze ilyen sokan ebben a templomban, hogy együtt örüljünk Isten áldásainak. Akkor jubileumi istentiszteletet tartottunk hálaadással a 100 éves templomért. Kedves emlék, hogy akkor még velünk örvendezett Vadady Filep Gyula és Petkes György lelkipásztor. És akkor még senki sem sejtette, hogy tíz évvel később még mindig én leszek a gyülekezet beszolgáló lelkésze. Legalábbis mi nem gondoltuk, de Isten már mindent tudott előre. Ezt igazolja az elmúlt tíz év minden megvalósítása. 2014-ben fogalmazódott meg először a presbiterekben, hogy szükség lenne egy gyülekezeti házra. Akkor még abban reménykedtünk, hogy a parókia udvarán lévő nyári konyhát sikerül közösségi térré alakítani. Isten azonban valami nagyobbat készített elő nekünk. 2015-ben kaptuk meg az első pályázatunkat Magyarországról, aminek a segítségével a templom régi palatábla födémjét a mai cserépmintázatú lemezre cseréltük. Ugyanebben az évben gyülekezeti adományból lefesttettük a toronytetőt is. 2016-ban egy hollandiai támogatásnak köszönhetően a templom melletti telken tető alá került a gyülekezeti ház. Hatalmas előrelépés volt ez, de Isten ismét többet adott, mert egy bukaresti támogatás segítségével kifestettük a templomot kívül-belül. A Gustav Adolf alapítvány hozzájárulásával kicseréltük az ablakokat. Sőt a helyi önkormányzatnak köszönhetően a ravatalozó épület tetőfödémjét is lecseréltük. 2017-ben elkészült a gyülekezeti ház villanyszerelése. 2018-ban egy romániai, egy magyarországi, és egy németországi projektnek köszönhetően a gyülekezeti házat sikerült befejeznünk. Ugyanebben az évben elkészült az új kerítés is. 2019-ben a templom padok közötti részét járólappal burkoltuk. Ugyanitt légkondicionáló rendszert szereltettünk fel, amely télen-nyáron biztosítja a kellemes hőmérsékletet. A gyülekezeti ház kerítéséhez pedig kovácsoltvas betéteket készíttettünk. 2020-ban a templom bejáratát akadálymentessé tettük a Diakónia Keresztyén Alapítvány és a HEKS közös projektje által. A ravatalozó épületben légkondicionáló készüléket szereltettünk fel a helyi önkormányzat támogatásával. 2021-ben a templom előterét járólappal burkoltuk, továbbá megtörtént a nedves falak injektálása, és a szárítóvakolat felvitele. 2022-ben a helyi önkormányzat támogatásával megvalósult a ravatalozó belső felújítása, a terasz térkövezése és a huzatmentesítése. 2023-ban a vallásügyi államtitkárság jóvoltából a templomunk megújult külsőleg. A helyi önkormányzat támogatásából pedig a belső felújítást fedeztük. Ugyanebben az évben a gyülekezeti ház mögé egy fás kamrát építtettünk. Mindenekelőtt Istennek mondunk köszönetet a felsorolt megvalósításokért, egyedül az övé a dicsőség. Utána köszönet illeti mindazokat, akik anyagiakkal, munkával, imádsággal segítették az ügyeinket. Köszönetet mondunk a romániai vallásügyi államtitkárságnak, Magyarország kormányának, a Gustav Adolf alapítványnak, és nem utolsó sorban a helyi önkormányzatnak. Köszönet a becsületesen elvégzett idei renoválási munkáért Aranyosi Norbert kőműves vállalkozónak.

Exupery a híressé vált Fohász-ban azt kérte Istentől, hogy tanítsa meg a kis lépések művészetére. Én úgy érzem, hogy az elmúlt tíz évben nekünk ezt sikerült megtanulni, már amennyire képesek voltunk rá. Lépésről lépésre újult meg a környezetünk, s közben csak csodálkoztunk, hogy az Úr távolabbra juttatott, mint azt elképzeltük. Mindaz, amit felsoroltam csak külsőség. Igazából az teszi teljessé a megvalósítások miatti örömünket, hogy van élő és élő hitű gyülekezetünk. A felújított és megépített épületeinkben van igehallgató és imádkozó közösség. Megtapasztaltuk, az ige valóságát miszerint „akik Istent szeretik, minden javukra van” (Róma 8,28).” – mondta beszámolójában a lelkipásztor.

A pályázatok ügyintézése rendjén a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közigazgatási Ügyosztálya is sokat tett a dobrácsapáti tervek megvalósítása érdekében.

Tripon Gréta elmondta Kárász Izabella Hálaadás című versét. Ezt követően a meghívott lelkipásztorok Igével köszöntöttek: Kiss József főjegyző, németi lelkipásztor, Keresztúri Erzsébet amaci-, Nagy Erika sárközújlaki- (volt dobrácsapáti lelkész), Keresztúri Sándor Zsolt hiripi-, Jobb Domokos ombodi-, Győrbíró Sándor kiskolcsi-, Genda Árpád Szabolcs pettyéni-, Apjok Artur nagykolcsi lelkipásztor (előző dobrácsapáti lelkész), valamint Rácz Ervin szigetlankai lelkész, generális direktor mondott áldást a gyülekezetre. Köszöntött a község polgármestere Kallós Zsolt Eduárd: „Hálát adtunk Istennek a 110 éves dobrácsapáti református templom felújításáért! Végvár vagyunk mi, amelynek fontos bástyája Dobrácsapáti! Az itt elvégzett lelkes és precíz munka hűen példázza a dobrácsapáti embereket.” Magyar Lóránd parlamenti képviselő is szólt a közösséghez: “Személyes, gyermekkori élmények is kötnek a dobrácsapáti református templomhoz, amely az elmúlt hónapokban kívül-belül megújult. Úgy gondolom, hogy politikusként kötelességünk támogatni a vallási közösségeket, különösen akkor, ha a közösség vezetői nyitottak, készek pályázatot írni, s ezáltal támogatást szerezni az ilyen fontos megvalósításokhoz.”

Az Úr vezesse tovább az úton ezt a mintegy nyolcvan lelkes gyülekezetet, mely bizonyságot tett arról, hogy az Úrban nincs apátia, azaz közöny, hanem megvalósítás és hála van.