75 éves a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet

A december 7-én tartott ünnepi rendezvényen visszatekintettek az elmúlt 75 évre. Az alapító-fenntartó egyházkerületek képviseletében beszédet mondott Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Bogdán Szabolcs, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Adorjáni Dezső-Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, valamint Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke. A szász evangélikus egyházat Gerhard Servatius-Deppner képviselte. Magyarország kormánya nevében Grezsa Csaba, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntötte az egybegyűlteket. A 75 éves emlékünnepet megtisztelte jelenlétével és beszédet mondott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Ciprian Vasile Olinici vallásügyi államtitkár, valamint Dr. Somogyi Alfréd, a Komáromi Selye János Református Hittudományi Egyetem dékánja. Végül Dr. Kovács Sándor, a KPTI rektora beszédében elemezte az elmúlt időszakot. Az eseményen közreműködött a KPTI Vegyeskara. 

Alább közöljük Bogdán Szabolcs János püspök köszöntő beszédét.

(Fotók: Kiss Gábor/EREK, Torkos Márk Erik/KREK)

Tisztelt ünneplők, kedves Testvéreim!

            Egy családban mindig nagy örömöt jelent, amikor a családtagok közül valakinek elérkezik a születésnapja. Minden évben különleges ez a nap, viszont nagyobb hangsúlyt kapnak az ilyen családi ünnepnapokon a kerek évfordulók.

            Ma nem egy személynek, hanem a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetnek ünnepeljük a születésnapját, pontosabban a megalakulásának 75. évfordulóját. Ma nem a „családtagokat” köszöntjük, hanem a családtagok ünneplik a család megalakulásának napját. Ilyen értelemben inkább hasonlítható ez az ünnep a házassági évfordulóhoz. A család létrejöttének a körülményeire én most nem szeretnék kitérni, hiszen valószínű, erről majd a továbbiak rendjén szó lesz. 

            A Királyhágómelléki Református Egyházkerület úgy tekint a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetre, mint a saját lelkészképző intézetére, amely fenntartása a testvéregyházakkal együtt közös kötelességünk és felelősségünk. Az elmúlt évtizedek is ezt bizonyítják. Egyházkerületünkben szolgáló lelkipásztoraink több, mint 95%-a ennek az intézetnek a falai között szerzett lelkipásztori oklevelet és készült fel a gyülekezeti szolgálatra. Nem kérdés számunkra, hogy a lelkipásztori hivatás után érdeklődő és erre elhívást nyerő ifjainkat, a kolozsvári teológia fele irányítjuk. Meggyőződésünk, hogy a Partiumban és Erdélyben született fiatalok, itt, ebben az intézetben tanulva értik meg igazán, milyen feladatai vannak egy romániai magyar református (protestáns) lelkipásztornak. Fontos, hogy a gyökereik, legyenek azok a hitnek, vagy akár a nemzeti öntudatnak a gyökerei, itt hatoljanak egyre mélyebbre, mert ezáltal szilárdulnak meg abban a meggyőződésükben, hogy az evangélium hirdetésére és ez által, a lelkek megmentésére, elsősorban itt, a szülőföldünkön kapunk elhívást.

            Egyházkerületünk, Isten segítségével, ezután is mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a lelkipásztorképzés itt, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben továbbra is biztosítva legyen. Igyekszünk úgy végezni az ifjúsági missziót, hogy a Szentlélek munkája által mindig legyenek olyanok, akik a lelkipásztori pályán szeretnének szolgálni. Viszont elengedhetetlenül fontos az is, hogy az intézet hallgatói ne csak a tudományok terén haladjanak előre, hanem a lelkiek terén is gyarapodjanak. Szükséges a tudomány, a tudás, de megfelelő lelkiség, Krisztusba mélyen gyökerező hit és Isten Igéjére épülő hiteles élet nélkül nem lehet, a szó igazi értelmében, lelkipásztorrá lenni.

            Nyilván, tudom, a hit Isten ajándéka, de az, ami a teológiai intézetben történik, az Úr eszközévé lesz az itt tanuló diákok formálásában, szolgálatra való felkészítésében.

            Engedjétek meg, hogy két fontos bíztatást helyezzek a teológiai intézet tanárainak, diákjainak és mindannyiunknak a szívére:

            Az első: Isten Igéje legyen mindig az őt megillető helyen! A Szentírás bírjon e falak között, az itt oktatók és tanulók életében rendíthetetlen tekintéllyel! A Biblia nem egy tankönyv, amit a bibliakritika módszereivel ízekre szedünk, hanem Isten élő Igéje, amelynek hitelességét nem vonhatjuk kétségbe. A Biblia nem mese, nem mítosz, hanem Isten kijelentése, amely a Szentlélek munkája által ma is élő és ható! Ahol ezt kétségbe vonják, ott az alapok tűnnek el a teológiai oktatásból.

            A második bíztatás a közösség megélésére vonatkozik. A keresztyén hit és élet legnagyobb ajándéka: a közösség (koinónia). A lelkipásztorok közösségben élő, közösséget szolgáló tanítványok. Ezért fontos, hogy a hallgatók a teológiai intézetben eltöltött hat évben tapasztalják meg, milyen, a bibliai alapokra épült közösségi élet, mert ezt a mintát fogják magukkal vinni a gyülekezeti szolgálatba. A Szentírás tanítása szerint, közösség ott jön létre, ott fejlődik folyamatosan, ahol az igét komolyan veszik és naponként megélik. Az egymással való közösségünk, kapcsolatunk pedig szemlélteti az Istennel való viszonyunkat is. A Krisztusban való közösség megélése meghatározó alap a lelkipásztorrá formálódás folyamatában.

            Ezekkel a gondolatokkal kívánok sok áldást a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanári karának és hallgatóinak az életére! Zárásként hadd idézzem Pál apostolnak a második korinthusi leveléből származó szavait: „Szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (2Kor 15,58).