Lelkésztovábbképzés 2024

Szolgálatra élesítve

   Régebben a földműves ember nagyon megbecsülte szerszámait, amelyeket naponként kezébe vett s használt, hogy családja asztalára kenyér kerüljön. Gondja volt arra, hogy eszközei alkalmasok legyenek a leghatékonyabb munkavégzésre. Emlékszem, anyai nagyapám milyen különös gonddal tartotta karban szerszámait. Ha eltört valamelyik nyele, akkor az új nyelet nagy körültekintéssel választotta ki, s addig faragta, alakította, míg az tökéletesen simult a kezébe. Meghatározó emlék maradt számomra az is, hogyan élezte kaszáját. Időnként nagy precizitással, végtelen türelemmel megverte a kasza vasát, s csodáltam, amikor határozott kézmozdulatokkal borotvaélesre fente annak pengéjét. Eléggé sok időt szánt kaszája élesítésére, sosem siette el. Akkor fogtam fel ennek a hasznát, amikor kezembe nyomott először egy életlen, majd pedig egy frissen megélezett kaszát. Azonnal megértettem, miért nem elvesztegetett idő a kasza élezése.

     A Szentírás is beszél az élezés hasznáról: „Ha kicsorbul a vas és nem köszörülik ki, akkor több erőt kell kifejteni” (Préd 10,10).

    Lelkipásztorokként Isten eszközei vagyunk. Kegyelméből fakadóan használni akar abban a nagy tervben, amely az ember megmentéséről, üdvösségéről szól. Nagyon szeret bennünket, ezért gyakran a kezébe vesz és mindent megtesz annak érdekében, hogy alkalmasak legyünk arra a küldetésre, amelyre elhívott. Mivel mi nem lélek nélküli, élettelen tárgyak vagyunk, ezért nem kényszerít semmire, hanem lehetőséget kínál a szolgálatban való megújulásra. Ez azt is jelenti, hogy nekünk ebben a vonatkozásban felelősségünk van! Tudatosan időt és energiát kell szánnunk arra, hogy az Úr ezt a munkát elvégezhesse bennünk.

  Jó néhány évvel ezelőtt szíven ütött egyik szolgatársamnak (aki idős kora ellenére is hihetetlen frissességgel és lendülettel végezte lelkipásztori szolgálatát) a figyelmeztetése: „A kasza fenése nem hátráltatja a kaszálást!” Ez a mondat sokszor eszembe jut, s emlékeztet: rendszeresen időt kell szánnom arra is, hogy mennyei Gazdám kezébe vegyen, köszörülje ki csorbáimat, gyógyítsa megfáradásaimat, csüggedéseimet és így tegyen alkalmassá a további szolgálatra.

  A képzések, amelyekről ez a kiadvány tájékoztat, ilyen lehetőségeket rejtenek magukban. Nem ellenünk vannak, még csak nem is megszerezhető kreditpontokért, hanem a szolgálatunkban való megújulásunkért, megerősödésünkért. Nem csak a tanulásra nyitnak lehetőséget, hanem az önmagunkkal való szembenézésre, az Úr előtti kitárulkozásra és a szolgatársakkal való közösség megélésére. Ezek pedig egyaránt javunkra vannak, illetve lehetnek, ha élünk velük.

   Legyenek áldottak a 2024. év lelkipásztori továbbképzői! Legyenek áldottak azok szervezői, szolgálattevői és résztvevői! Teremjenek gyümölcsöt azok életében is, akik pásztorolására elhívott minket az Úr!

Bogdán Szabolcs János püspök