Királyhágómelléki teológusok csendes napokon

Az előadások, fórumbeszélgetések és prédikációk témája maga az igehirdetés volt. Nyílt alkalom szabadidős tevékenységre, spontán beszélgetésekre is. 

Pénteken Rácz Ervin Szatmár-szigetlankai lelkipásztor, generális direktor áhítata nyitotta meg a tábort: „Én is, amikor hozzátok mentem, testvéreim, nem úgy mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek Isten bizonyságtételét. Mert elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző beszéde volt, hanem lélek és erő felmutatása, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” (1Kor 2,1-5) Az igehirdetések legyenek egyszerűek és érthetőek. Nem azért, mert nem lehetnénk képesek bonyolultan beszélni, hanem azért, hogy az üzenet jusson el a címzettekhez. Ugyanakkor ne legyen más a szószéken elmondott beszédmód, mint a mindennapokon használt stílus, mert az a színészkedés látszatát sugallja. Ne féljünk ugyanakkor valós érzelmeket bevinni az igehirdetésekbe. Azokat mindig lékkel és erővel mondjuk. – biztatta teológus szolgatársait az igehirdető.

Fórumbeszélgetés következett az igehirdetésről. Bogdán Szabolcs János püspök moderálta a beszélgetést, Pataki Levente bogdándi-,  Ádám Zsolt völcsöki- és Rácz Ervin Szatmár-szigetlankai lelkipásztor pedig próbált válaszolni az előre elküldött vagy ott, spontán elmondott kérdésekre. Mit jelent számukra az igehirdetés? Hova rangsorolnák a lelkipásztori szolgálatokban? Hogyan szoktak készülni? Mi a módszerük, ami mentén megszületnek az igehirdetéseitek? Mi a „jó” igehirdetés “titka”? Többek között ezekre a kérdésekre válaszoltak, ugyanakkor elmondtak személyes tapasztalatokat az igehirdetési szolgálatokról: örömök, csodák, nehézségek, kudarcok… A teológusok bátran kérdeztek és a lelkipásztorok őszintén válaszoltak.

A szombati napot Kátai Tímea Zsófia teológiai hallgató áhítata nyitotta meg, aki a Jelenések könyve 21. fejezetének 3. és 4 verse alapján elmondta, hogy amikor gyengének érzi magát valaki, és nem lát kiutat, jusson eszébe, hogy Isten bármikor ott lesz a bajban, letörli a könnyeket, még akkor is, mikor úgy tűnik, hogy nincs, aki segítsen. Mikor a mélyben érezzük magunkat, csak nyújtsuk ki kezeinket, mert lesz majd, aki megfogja. Isten akkor is ott lesz, mikor nem is számítunk rá. Isten a legváratlanabb pillanatokban érkezik, átölel és betölt majd mindent. Ő ad majd reményt, megvigasztal és újjáteremt, mert eltörli majd hibáinkat, és megteremt majd bennünk egy új világot, aminek az alapja többé nem fájdalom és gyötrelem, hanem szeretet és boldogság, örök élet. Ηa életünket Istennek adjuk, a gyász és a fájdalom árnyéka eltűnik majd, mert a világ világossága betölti fénnyel egész életünket. – mondta az igehirdető.

Erdei Árva István szamoskóródi- és dobrácsapáti lelkipásztor a Harangszó gyülekezeti lap felelős szerkesztője előadás formájában beszélt arról a küszködésről, belső harcról, ami az igehirdetéseket megelőzi. Szombaton is volt fórumbeszélgetés, itt már Pop Titus teológus alelnök moderált, Bogdán Szabolcs püspök, Dénes István Lukács egyházkerületi főjegyző és Ghitea Szabó József missziói előadó tanácsos volt a kérdezett. Itt méginkább betekintést nyerhettek a hallgatók abba, hogy a “harc mezején” milyen életkérdésekkel nézhetnek majd szembe. Aktuális egyházpolitikai események is előkerültek, és ez azért volt jó, mert nemcsak hallomásból, hanem érintettektől értesülhettek.

Vasárnap Pap Miklós teológiai hallgató Míkájehú próféciájáról (1Kir 22,9-28) szólt és biztatott arra, hogy a kellemetlen üzenetet, de Istentől jövő Igét is bátran kell szólni. Dénes István Lukács főjegyző ágendai beszédét követően úrvacsorai közösségben kerültek lelkileg még közelebb egymáshoz egyházkerületi vezetők és teológia hallgatók.

Az úrvacsorás istentisztelet után útra keltek mindannyian és elindultak Nagyvárad felé, ahol a 32. Festum Varadinum keretében ifjúsági istentiszteletre és könyvbemutatóra került sor. Vasárnap délután a Nagyvárad-olaszi református templomban. Kovács Edmond másodéves teológiai hallgató hirdette Isten igéjét Pál apostol korinthusiakhoz írt első levelének 14. része alapján, kihangsúlyozva, hogy mindenkor világosan és érthetően kell beszélni az evangéliumról, hiszen „mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok? (…) Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra?” (1Kor 14,6) Ahogy a mindennapi kenyérért, megélhetésért, úgy kellene fáradoznunk a szeretet megvalósulásáért is. Szeretet hassa át minden beszédünket, megnyilvánulásunkat! Határozottan, világosan kell szólni. Egyetlen nyelv sem értelmetlen. Bármely nyelv ismerői meg tudják értetni magukat, figyelmeztetni tudják egymást, képesek egymásnak kifejezni örömüket, szeretetüket. Ha nem tudom gondolataimat közölni, idegen maradok a másik ember számára. Isten köztetek van. Gyülekezeti életünkre nézve ez a legfontosabb megállapítás: köztünk van az Isten. Csodálatos ezt megélni, erről tanúskodni. Nem a hitet bizonygató emberi teljesítményre van szükség, hanem Isten hitet és jó cselekedetet ajándékozó, örömet fakasztó jelenlétére. Akkor lesz áldás, megmaradás.

A házigazda Dénes István Lukács püspökhelyettes köszöntötte a meghívottakat, majd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Kolozsváron tanuló teológiai hallgatói ünnepi műsorral szolgáltak. Az ifjúsági istentiszteletet követően Erdei Árva István Béla Állj meg egyszer naponta! című áhítatos könyvét mutatták be. A szerzővel Wagner Erik egyházkerületi tanácsos, a Kiadói- és Sajtóosztály vezetője beszélgetett, feltárva a négykötetesre tervezett könyv keletkezésének körülményeit, majd a szerző három áhítatot olvasott fel a kiadványból. Erdei Árva István Béla szamoskóródi és dobrácsapáti lelkipásztornak amúgy ez a negyedik könyve, ami az egyházkerület kiadásában megjelent. Tervei szerint a Szentíráson végighaladva fogja áhítatos könyvének következő köteteit megírni a következő négy esztendőben, nem kerülve el azokat a részeket sem, amelyek nehezen magyarázhatóak, vagy a mai ember számára kínosak.

Áldott hétvége volt. A teológiai hallgatók hálás szívvel indulhattak vissza Kolozsvárra, de azok a lelkipásztorok is reménnyel néznek a jövő felé, akik részt vettek ezen az áldott alkalomsorozaton.

(refszatmar.eu)