Hálaadó istentisztelet a szilágypéri református templomban

Ünnepi istentiszteletre gyűltek össze Szilágypérben május 20-án, pünkösd másodnapján, hálát adva a gyülekezet felújított templomáért. „Csodálatosan szép lett a templom. Egy nyitott történelemkönyv ez az épület. Hirdeti a múltunkat. Ám ahhoz, hogy hirdesse a jövőtöket is, a templom legnagyobb ékessége, értéke és kincse továbbra is az Isten igéje kell, hogy legyen” – hangsúlyozta Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke.

A püspök az ApCsel 14,21-28 igeszakasz alapján négy pillérre építette prédikációját: a bátorságra, a rendre, az igeközpontúságra és Isten nagy tetteinek a meglátására. Bátorság kellett Szilágypérben is ahhoz, hogy hozzáfogjanak a templom teljes és szakszerű felújításához. Kellett egy bátor lelkipásztor, egy bátor presbitérium, egy bátor gyülekezet. Kellettek a bátor és önzetlen támogatók, akik áldozatot vállaltak, és kellettek a kivitelezők, akik megvalósították ezt a hatalmas munkát. Ma pedig öröm van a szívekben, mert nagy dolgot cselekedett itt az Úr.

Szabó Sándor házigazda lelkipásztor az Ezékiel 47,1-12 igeszakasszal köszöntötte a gyülekezetet. „Csodálatos az, ahogy vezetett minket az Úr e munkálat folyamán az elmúlt két esztendőben. Mindig előbbre vitt, mindig többet mutatott meg az Ő szeretetéből… Nekünk, szilágypérieknek nagyon sokat jelent e templom. A szilágypériek szeretik e szent hajlékot. Úgy gondolom, hogy ezután még inkább igaz lesz az, hogyha akár udvarukról felnéznek e templom tornyára, vagy akár a határról visszanéznek a templom tornya felé, abban tudnak majd megerősödni, hogy csodálatosan megsegített minket az Úr.” Egy 620 lelkes gyülekezet, egy félreeső helyen, egy zárt településen levő közösség mert nagy dolgot álmodni, és az Úr ezt megadta. A lelkipásztor megköszönte mindazoknak a támogatását, akik hozzájárultak a számukra csodát jelentő munkálat megvalósulásához. Kiemelte mindezek között a Magyar Kormány százhúsz millió forintos és a Román Vallásügyi Államtitkárság ötszáznegyvenezer lejes támogatását. Köszönetet mondott továbbá az adományokért a gyülekezet tagjainak, a biharkeresztesi és a holland testvérgyülekezeteknek, valamint a szilágypérből elszármazottaknak. Megköszönte a presbitérium és a nőszövetség odaadó munkáját, ugyanakkor háláját fejezte ki a családjának is, hogy mindvégig mellette álltak.

Soltész Miklós, a magyar Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára elmondta: a Bibliában találkozunk olyan tömegjelenetekkel, mint a bábeli zűrzavar vagy a pünkösd, melyek szembeállíthatók egymással. Napjainkat a bábeli zűrzavar jellemzi. Nehéz eligazodni a keresztyén hívőknek is abban, ami a világban történik. Háború zajlik, és azok a legnagyobb hangadók, akik az eseményektől távol vannak és őrültségre biztatják az emberiséget. Másik oldalról itt a pünkösd, és az a csodája, amikor az akkor ismert világ szinte minden részéről jelen voltak emberek Jeruzsálemben, akik megértették egymást. 

Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy tovább kell építeni a jövőt. Együtt. Közösen. Ahhoz pedig, hogy könnyebb legyen ez az építkezés, mindenütt ott kell lenni. Nem csupán személy szerint kell ott lenni Szatmáron, Bukarestben vagy Brüsszelben, hanem annak az értékrendnek kell ott lennie, amiben bíztak a szilágypériek, és bíznak a reformátusok itt Erdélyben immár 450 éve.

Szabó Ödön Bihar megyei parlementi képviselő a közösség fontosságát emelte ki. Akár egyházi közösségről vagy a magyar közösségről legyen szó, egymás mellett kell állnunk. Magyar iskola és magyar nyelvhasználat nélkül nincs magyar közösség. Táplálja egymás „tűzét” is az, aki közösségben van. Nekünk olyan közösséget kell építeni, amelyben egymás szemébe tudunk nézni és valósan tudunk egymásra támaszkodni.

Nagy Éva a húsvéti világosság, az újjászületés és a pünkösd üzenetével, az önzetlen szeretet, a megértés, a társaink gondjaira való figyelem, a hit, remény, szeretet jegyében köszöntötte az egybegyűlteket a bukaresti Vallásügyi Államtitkárság nevében, közvetítve Ciprian Vasile Olinici államtitkár üdvözletét is.

Tolnay István esperes a 84. zsoltár szavaival köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. Elmondta: talán kevesen tudják azt, hogy akkor, amikor beülnek egy ilyen szép, kívül-belül megújult templomba, milyen sok munka van e mögött. Számos átvirrasztott éjszaka, számos gondterhelt nap rejlik mögötte. Azt kívánta a gyülekezetnek, amit a zsoltáros megfogalmazott: kívánkozzon a lelkük az Úr tornáca iránt, szívük és testük ujjongjon az élő Isten felé.

Nagy Zsolt biharkeresztesi testvérgyülekezt (Magyarország) lelkésze a 133. zsoltárból olvasott fel. A lelkipásztor kiemelte: testvérekként jöttek újra a szilágypéreiekhez erre az ünnepre, azért, hogy együtt adjanak hálát a megszépült templomért. Korábban adott adományaik beépültek a templom padjaiba, a szószékbe vagy épp a torony csúcsába. Most pedig egy úrasztali terítővel ajándékozták meg a közösséget, azért, hogy amikor azt felterítik, emlékezzenek arra, hogy nincsenek egyedül.

Kiss Loránd szilágypéri polgármester nagy szeretettel köszöntötte a gyülekezetet és a jelenlevő vendégeket. „Templom csak ott újul meg, ahol az embereknek van hite. Isten házában ugyanis a közösség otthonra talál.  Az erős hit és elhatározás mellett azonban kitartásra is szükség van, ahhoz, hogy az elgondolás, miszerint a templomot fel kell újítani, testet is öltsön. Szükséges továbbá az összefogás, a közös munka, a közös cél érdekében. Szilágypérben mindez megadatott. Templomot egyetlen közösség tagjai sem csupán önmaguknak újítanak fel, hanem a hitben felnővő, vallásához, hagyományához, nyelvéhez, imádságaihoz ragaszkodó unokáknak, dédunokáknak és az elkövetkezendő generációknak” – mondta a polgármester.

Az istentiszteleten énekes-verses műsorcsokorral kedveskedtek a gyülekezet vallásórásai és ifjai. Verset és imádságot olvastak fel a nőszövetség tagjai. Kántori szolgálatot végzett Orosz Otília Valéria egyházkerületi zenei előadó. Az eseményt megtisztelték jelenlétükkel az egyházkerület vezetői, a környékbeli református lelkipásztorok, a szalacsi római katolikus plébános és a helyi ortodox parókus lelkész is.

A szilágypéri középkori eredetű templomot az évszázadok folyamán többször átépítették. 1811-ben nyugati irányba bővítették, ablakait átalakították, az első tornyát is ekkor emelték, amely az 1834-es a földrengés során ledőlt. A jelenlegi torony néhány évtizeddel később épült meg, későbarokk elemeket alkalmazó, historizáló stílusban. 1882-ben a boltozatait is le kellet bontani, ekkor síkmennyezetes fedést kapott. Berendezése a 19. század folyamán készült. A legutóbbi felújtáshoz 2022-ben fogtak hozzá és 2 éven át zajlott a munka.

Forrás: https://nkre.ro/

Fényképek: Torkos Márk Erik/KREK