A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Lelkészhete
Nagy örömmel és hálával a szívünkben osszuk meg a testvérekkel ama jó hírt, hogy az idén is megszervezésre került a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkészhete, a Bihar megyei Béthel–táborban, Sólyomkőváron, a Réz hegységben. Idén is több egyházmegyéből, de Magyarországról is érkeztek lelkipásztorok együtt házastársaikkal, vagy épp egymaguk, más szolgatársakkal. Már a megérkezésnél megtapasztalható volt az, hogy bár sokan nem ismerték egymást, mégis úgy érezték, hogy testvérek közé érkeztek. Jó volt rácsodálkozni egymásra az elején, s a végén is, hogy egy pár nap alatt, mennyire összekovácsolt, közel vitt magához és egymáshoz is az Úr.
Az együttlétünk nyitó áhítatát a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője, Dénes István Lukács tartotta a 2Kir. 22,1-2 alapján.
Minden reggelt imaközösséggel kezdtünk, majd reggeli után egyéni csendességet tartottunk, ahol elvonulva volt alkalmunk arra, hogy az Úrral való személyes kapcsolatunkat ápoljuk, odaengedve magunkat az Ő jelenlétébe, hogy ápolja lelkünket, életünket.
A délelőtti előadásokon a Reménység témakörét jártuk körül Marco de Leeuw van Weenen, a Tolnai Református Egyházmegye missziói munkatársa segítségével. Egy pár fontosabb gondolat az előadásokból: nagy különbség van az emberi és a Biblia tanítása szerinti reménység között. Az emberi reménység a múltból és a jelenből kiindulva próbálja megragadni a jövőt, míg a Biblia szerinti reménység pedig arról szól, hogy a jövő felől, Isten szemszögéből, igéjének tanítása alapján szemlélem a jelenbeli életünket és annak jövőbeli lehetőségeit. Nem magamra, s nem is az emberi erőforrásokra támaszkodom, hanem Istenre, akiben és akitől van mindenünk. Az Úr nem az emberi lehetőségekből, körülményekből indul ki, hanem van neki egy saját terve, amit meg fog valósítani. Jézus Krisztus maga, a mi reménységünk. Hitemmel Jézusba kapaszkodom, jelenlétébe és mindabba, amit Ő tanít és kijelent igéjében. Az Isten a mi hamis reménységeinket akarja lerombolni, hogy az Ő látásával ajándékozzon meg, legfőképpen a benne való bizalommal, Önmagával. Az Isten a mi engedelmességünket áldja meg, de nem azért teszem, hogy áldást nyerjek, hanem azért teszem és tehetem, mert már áldást nyertem, mert soha sem az a kérdés, hogy mit teszek én, vagyis mire tartom magam képesnek, hanem azon van a hangsúly, hogy mit tett Ő, az Úr Jézus Krisztus és az evangélium üzenete legyen a fókuszban.
Az ebéd után, pihenés várt ránk, szabadon arra lehetett fordítani, amire szerettük volna. Lehet pihenni, olvasni, sétálni, társasozni, beszélgetni, dézsázni, dicsőíteni az Urat ének szóval stb. Majd azt követően a házasság témáját boncolgattuk, különféle témakörökben, élet krizisek és konfliktusok a családban, házasság és szexualitás, Dr. Tolnay Lajos szülész-nőgyógyász, és kedves felesége Márta segítségével.
A napokat esti áhitatokkal zártuk, s utána még sokáig folytatódtak a közös kötetlen beszélgetések, együttlétek.
Utolsó nap morzsaszedegetéssel zártuk. Amikor meghirdettük ezen alkalmat, a következő volt a reklámszöveg: Miért érdemes eljönni? Mivel foglalkozunk a lelkészhéten? Röviden így fogalmazhatjuk meg: engedjük, hogy az Úr a kezébe vegyen és „szervízeljen” bennünket. Szükségünk van arra, hogy egy kicsit „leálljunk” és elcsendesedjünk. Jut időnk: egyéni csendességre, szolgálatunkat érintő előadások hallgatására. Ezen kívül, Isten gyógyító, erősítő Igéje fog szólni hozzánk, és alkalmunk nyílik pihenésre, beszélgetésre, testi-lelki feltöltődésre.
Azt mondhatjuk, hogy ez mind megvalósult, az Úr és egymás jelenlétében valóban megújulhattunk, megerősödhettünk. A résztvevő testvérek meghatottan, könnyezve osztották meg velünk ennek a hétnek örömeit, megtapasztalásait, üzeneteit, amit magukkal visznek. Egy pár gondolat ezek közül is: ...nagyon kellemes volt együtt lenni, s látva azt, hogy mindannyiunknak megvannak a maga személyes életében és szolgálati helyén a megpróbáltatásai, megbírkózni valói, az érlelődött meg bennem, hogy ki kell tartani, lelki megújulásra van szükségünk; …eddig bármilyen közösségben megfordultam, úgy éltem meg, hogy védekeznem és támadnom kell, hogy meg kell védjem magam, hogy meg kell feleljek, de itt úgy éltem meg, hogy önmagam lehettem, nem kellett alakoskodni; … ami engem nagyon megfogott, az a természetes viselkedés, mert általában nem emberekkel, hanem szerepekkel találkozom, nagyon ritka, amikor két ember tud találkozni, ez a testvéri közösség, ami itt van mindig ebből töltekezem, és megyek tovább; …jó volt látni, hogy vannak közös utitársak, akikkel közösen járjuk az utat, jó volt találkozni régi arcokkal és új testvéreket megismerni, megosztani meghallgatni és beszélni egymás tapasztalatairól, miközben megerősödtem abban, hogy amikor az Isten ad kihívásokat, ad testvéri közösséget, és ki kell tartani, és abban is megerősödtem, hogy mi továbbra is a feladat, az igehirdetése és annak megélése, hogy mi a jóba, a jobb részbe hívjuk meg az embereket, abba, amit az Isten elkészített számunkra;… jók voltak a kiscsoportos beszélgetések, mert olyan kérdések, témák jöttek elő, amik foglalkoztattak, ott voltak bennünk, vívódásaim voltak, miközben vágytam közel kerülni Istenhez, azt is jó volt megélni, hogy együtt lehettünk a feleségemmel gyerekek nélkül, közelebb kerülhettünk egymáshoz, s most látom mennyire fontos és szükségünk van erre a közös együttlétre;…abban erősödtem meg, hogy én tegyem a dolgomat és ne folyamatosan az eredményeket keresem, hanem hűségesen végezzem Istenre bízva, azt, ami az Ő része, és ebben a tudatban élni és szolgálni, hogy mindig van egy biztos pont, az Úr jelenléte; …már a tavaly bejegyeztem a naptárba ezt a hetet és mindenkit arra bátorítok, hogy harcolja meg, hogy szabad legyen számára ez a hét.
Az együttlétünket záró áhítattal fejeztük be, melyet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Bogdán Szabolcs János tartotta. Az Ezsdrás könyvéből hirdette az igét, több helyről szemelvényesen olvasva Ezsd 1,1-5; 4,1-5; 6,14-15; 10,1-4. Az igehirdetés után közös úrvacsorázással zártuk.
Reményteljesen tekintünk a jövő évre is, s ha Isten is megengedi, akkor szeretnénk megszervezni a következő lelkészhetet, melynek időpontja 2025. június 23-27.
Az idei lelkészhétért is, a mi Urunknak adunk hálát, hogy megsegített és, hogy sokak szívét arra indította, hogy ilyenformában is közösségben lehessünk a Vele és egymással, testvérekkel a Krisztusban, s hogy ebben a közös együttlétben rácsodálkozhattunk az Ő jelenlétére, szeretetére.
„Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” (Jak. 4,8a)
Biró Botond lelkipásztor
