Krisztusra Hangolva 2025

Adventi Zenés Délután és Ifjúság Szolgálatának Éve záróesemény 

Kisebb. Kevesebb. Mélyebb. Az ifjúsági szolgálat jövőjéről sokan így gondolkodunk ma. Ha ehhez igazodunk, akkor nem elsősorban új eszközökre van szükségünk ebben a szolgálatban, hanem olyan terekre, ahová jó megérkezni és ahol jelen lehet lenni. A Krisztusra Hangolva Adventi Zenés Délután 2025. december 20-án ilyen tér volt Nagyváradon. A 14. alkalommal megszervezett Krisztusra Hangolva idén a Református Egyházban ünnepelt Az Ifjúság Szolgálatának Éve záróeseményeként valósult meg, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség közös ünnepeként. Nem a növekedésről akart szólni, mégis sokakat megszólított és kicsit túl is nőtt a kereteken. 

Egy hagyomány, amely búvópatakként formál

A Krisztusra Hangolva története 2011. december 17-én indult Mikló István Boldizsár és Fazakas Ferenc Sándor lelkipásztorok kezdeményezésére azzal a céllal, hogy a dicsőítő zene és az igei elcsendesedés segítségével támogassa az adventi lelki készülődést. Az esemény azóta hagyománnyá vált Királyhágómelléken, és minden évben újra meg újra teret nyújt Nagyváradon a Krisztusra és közösségre való hangolódásra, lelki finomhangolásra, figyelemre – befelé, felfelé, egymásra. Mindvégig a dicsőítő zene és az igei elcsendesedés állt a középpontban, olyan formában, amely nem kizár, hanem bevon. Hiánypótló alkalom, hiszen a mai társadalomban egyre kevesebb olyan közösségi tér létezik, amely nem fogyasztásra, hanem kapcsolódásra épül. A Krisztusra Hangolva időt és teret ad, az alkalom maga nem harsány megszólalás, inkább búvópatakként van jelen az egyház és az ifjúsági munka életében – csendesen, következetesen, sokszor a felszín alatt formálva közösségeket, kapcsolatokat, szolgálatokat. A különböző ifjúsági zenekarok szolgálata évről évre ezt a lelkiséget erősítette: nem fellépni, hanem együtt Krisztusra hangolódni. 

A búvópatak időnként felszínre tör 

A 2025-ös Krisztusra Hangolva búvópatakából tartalmas délután áradt szét, az együttlét ritmusa teret hagyott a megérkezésre, az elcsendesedésre és a kapcsolódásra is. Több mint 800 résztvevő gyűlt össze Nagyváradon s a számok azt jelzik, hogy amikor van tere a megérkezésre, sokan találnak benne helyet. Az alkalmat Ádám Zsolt ifjúsági koordinátor, az esemény moderátora áldással és imádsággal kezdte, keretet teremtve a résztvevők rövid ismerkedésére. A dicsőítést a nagybányai Thábor Zenekar vezette fel, majd főtiszteletű Bogdán Szabolcs János püspök áhítata hívott jó döntésre: Isten felé, az atyai ház felé való elindulásra és az úton való kitartásra - az Atyai szeretetbe való megérkezésre. 

Ghitea-Szabó József Levente előadótanácsos az esemény létrejöttének előzményeiről osztott meg néhány részletet, kiemelve, hogy bár a körülmények nem alakulnak mindig kedvezően, - néha még fel is szedik körülöttünk a járdát, az utat - de együttműködéssel megvalósulhatnak szép tervek. Az új Ifjúsági énekeskönyv létrejötte mögött is ez áll, bemutatásakor Adorján Kálmán lelkipásztor hangsúlyozta: a kötet szép eredménye a KRE, a KRISZ és a CE közötti együttműködésnek és akkor éri el célját, ha megéljük a kötet alcímében szereplő felhívást: Minden lélek Őt dicsérje! A nap fontos mozzanataként sor került az egyházmegyei ifjúsági koordinátorok és segítőik ünnepélyes kiküldésére, megbízására. Nagy Tibor lelkipásztor hangsúlyozta: a közösség nemcsak befogad, hanem megbíz és felelősséget is ad. 

Vékony Zsolt lelkipásztor áldást kérő imával bocsátotta útra a fiatalokat. Hála azokért a fiatalokért, akik felvállalják a rájuk bízott feladatokat! A gálát az érmelléki DicsÉrBand zenei szolgálata zárta, majd szünet következett. Az est a CrossYounity dicsőítő szolgálatával folyatódott, nem a szó szokásos értelmében vett koncerttel, hanem közös megszólalással. A CrossYounity állam- és felekezeti határokon átívelő ifjúsági zenei platform, amelynek célja, hogy a keresztyénség örömüzenetét – a megváltás evangéliumát – kortárs zenei eszközökkel juttassa el a mai fiatalokhoz. Ebben az értelemben a CrossYounity nem új jelenség, hanem a búvópatak kitágult medre, melyhez idén a Nyírbátorból érkezett gyerekek - a CrossYounity Kids és a Lorántffy Református Gimnázium együttese - a Lélekband - is csatlakozott. A koncertet és az eseményt Mike Pál lelkipásztor, CrossYounity alapító imádsággal és áldással zárta, majd a búvópatak csendben visszavonult. 

Tágabb nézőpontból 

A Krisztusra Hangolva egyik ismérve, hogy vallásos jellege nem zárja ki azokat sem, akik bizonytalanabbul kapcsolódnak az intézményes egyházhoz. A minőségi zene, a közös éneklés, a játszóház, az imaséta mind különböző részvételi szinteket tettek lehetővé. Ez különösen fontos egy olyan generáció számára, amely gyakran keres, de ritkán szeretne azonnal elköteleződni. Az egy teljes órás szünet, nem szervezési kompromisszum, hanem értékválasztás: teret adni a találkozásnak, a beszélgetésnek, kapcsolódásnak, annak, hogy a résztvevők nem csupán nézők, hanem jelenlévők lehessenek. Bár az esemény ifjúsági gyökerekkel rendelkezik, valójában intergenerációs térként működik. Gyerekek, fiatal felnőttek, idősebbek egyszerre vannak jelen ugyanabban a térben. Az életkor szerint szegmentált társadalomban az ilyen ritka alkalmak láthatóvá teszik az egymásrautaltságot. A Krisztusra Hangolva egy olyan közösség képét mutatja fel, amely nem versenyezni akar a világgal, hanem alternatívát kínál. Lassabbat. Figyelmesebbet. Kapcsolatorientáltabbat. A mai fiatalok – minden kutatás szerint – nem elsősorban új formákra vágynak, hanem hiteles jelenlétre. Olyan közösségekre, ahol nem teljesíteni kell, hanem megérkezni lehet. 

Köszönet a látható vagy láthatatlan támogatásért 

A szervezőcsapat nevében köszönjük mindenkinek mindazt, amivel – látható vagy láthatatlan módon – hozzájárult a hangolódáshoz: a támogatóknak, az önkénteseknek, a technikusoknak, annak a közel száz embernek, aki szolgálatával részévé vált ennek az alkalomnak. Köszönjük a játszóház szolgálatát – amely közel 60 gyermek számára valódi „Paradicsommá” vált néhány órára –, az imaséta csendjének kialakítását és kísérését, a dekoráció gondos jelenlétét, az élelmezésben szolgálók figyelmét és kitartását. Ezek a háttérben végzett munkák tették lehetővé, hogy a búvópatak felszínre törhessen. Felsorolni is nehéz volna mindenkit, de a képeket nézve, a felvételeket hallgatva hálát adunk mindenkiért egyenként. Áradjon tovább az Élet vize bennünk és általunk közösségeinkben, Krisztus Testében! Mert talán ez a Krisztusra Hangolva lényege, iránya is: nem nagyobb, nem hangosabb, hanem mélyebb: Közösségben. 

Soli Deo Gloria. 

dr. Bernath Krisztina, szociológus, egyetemi docens, önkéntes

Képek: Torkos Márk Erik

Több kép az egyházkerület facebook-oldalán