Megjelent Csűry István: Célra igazító jegyzetek c. könyve

Csűry István termékeny szerző, az elmúlt húsz esztendőben egyházkerületünk folyóiratai (Harangszó, Partiumi Közlöny) számos írását közölték. Ezekből válogattunk össze egy kötetre valót, a könnyebb áttekinthetőség kedvéért téma szerint csoportosítva a jegyzeteket. A könyv olvasásakor mégis úgy érezzük, mintha a szerző valamiféle előzetes koncepció alapján írt volna, bizonyára azért, mert a gondolatok hitbeli dimenziói, a szerepjátszás és pózolás nélküli írói alapállás, a sodró erejű mondatok egységbe kovácsolják a különböző időben és helyen megjelent írásokat.

A kötetbe foglalt legtöbb jegyzet igemagyarázat, de nem csupán a Szentírás interpretálása, hanem a mindenkori jelenre koncentráló bibliai reflexió, amely egyházi és társadalmi életünk keresztmetszetét tárja fel előttünk. Az Ige mércéje alatt a világról felállított diagnózis elbátortalanító és lesújtó lenne, ha az emberileg érzékelhető kudarcok, a naponta megélt morális, szociális, egzisztenciális válsághelyzetek mögött nem ragyogna lenyűgöző erővel az evangélium minden kicsinyes kételkedést legyőző igazsága.

Ezek az írások tehát nem azért születtek, hogy a számtalan sebből vérző mindennapi életünket pőrére vetkőztetve bemutassák előttünk elesettségünket, hanem sokkal inkább azért, hogy megmutassák a kiutat, a reményt, Isten kegyelmének és szabadításának bizonyosságát. Ezért a könyv címe – Célra igazító jegyzetek – egyben az írások értelmezéséhez adott kulcs is; a szerző nem önmagát vagy művét helyezi előtérbe, sőt ezekről teljesen elterelve a figyelmet, sokkal fontosabbra fókuszál: Krisztusra, akinek örökérvényű parancsából az író evangéliumot hirdet olvasóinak. Az írói szándék szerint nekünk nem a gondolatok nagyszerűségét, a szerző stílusát kell értékelnünk, a cél nem valamiféle esztétikai élmény, hanem életünk átorientálása, értékrendünk korrekciója, újraértelmezése, azaz bibliai kifejezéssel a metanoia.

A szerző úgy használja a megfelelő irodalmi eszközöket, hogy olvasás közben mindenekelőtt az evangéliumi üzenet hittől duzzadó gondolati ereje nyűgöz le bennünket. Egyházi bikkfanyelv helyett közérthető kifejezésekkel, követhető mondatszerkezetekkel fogalmaz. Meglepően olvasmányos, némelykor meghökkentően újszerű, és az elvont teológiai fejtegetésekben is mindenkor közvetlen és érthető. Élményeiben a négygyermekes családapa, az erdélyi magyar lelkipásztor, püspök, egyetemi tanár, töprengő értelmiségi, népünk nyomorúságaival nap mint nap szembesülő hívő református ember tapasztalatai sejlenek fel. A jegyzetekben hangsúlyosan jelentkezik a kisebbségi létből fakadó felelősségtudat és az ebből fakadó kiszolgáltatottság (és ennek viszonylagossága is), a szekularizációtól fojtogatott társadalomban élő vallásos ember szorongása, a gyülekezeti életben is bántó jelenségeket látó pásztor aggodalma. Kínzó kérdéseinek akkor is hangot ad, ha a konvenció szerint épp hallgatnia kellene a bajokról; ünnepi írásaiban is kerüli a pátoszt, az ájtatos kliséket, a mindenkor jelentkező kísértések és gondok szőnyeg alá söprését: csillagszóró helyett jelzőtüzet gyújt, legfőbb ajándékként pedig a prófétai figyelmeztetéseit helyezi szívünkre. Mindezt szeretettel teszi: nem találunk ezekben az írásokban a művelt és sokat tudó emberekre jellemző gőgöt, fölényes kioktatást vagy arroganciát.

Ajánljuk ezt a könyvecskét mindazoknak, akik elbátortalanodtak és céltalanok, de azoknak is, akik céltudatosan küzdenek az élet koronájáért (Jak 1, 12), mert mind tétovázásaink, mind pedig szent felismeréseink közepette épülhetünk a szerző hiteles bizonyságtételei által.

 Wagner Erik