Pünkösdi körlevél a Magyar Református Egyház minden gyülekezete és intézménye számára

„…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek…” (ApCsel 1,8)

Ünneplő Gyülekezet!

Kedves Testvéreink!

Amikor ezen az ünnepen újra megszólal a pünkösdi ígéret, akkor arra akar figyelmeztetni Isten, hogy a ránk következő ünneptől azt várjuk, amit az valóban hozni akar. Az Isten Igéje elénk jön, hogy megelőzze hamis váradalmainkat, téves elképzeléseinket.

Jézus Krisztus utolsó földi mondata nem arról beszél, hogy hogyan jön el a Lélek, mik lesznek a külső jelei és milyen körülmények között robban bele ennek a világnak az életébe pünkösdkor, hanem arról beszél, hogy miért, milyen céllal fog jönni. A cél az első tanítványok és a mindenkoriak esetében is az, hogy kapjanak erőt. Igenis, sok erő kellett ahhoz a tizenkettőnek, hogy le tudjanak mondani az álomországról, és megértsék, hogy az Isten országa hasonlíthatatlanul más, mint az emberi elképzelések. Erő kellett ahhoz, hogy elfogadják Krisztus akaratát, amely szerint a megváltás nem lokális helyreállítás, apró helyi ügyecske, hanem kozmikus, világméretű valóság. Erő kellett elfogadni azt is, hogy nem a tanítványi ítélkezésen lesz továbbra sem a hangsúly, hanem az Isten végtelen kegyelmén.

A Lélek eljövetelének szándéka ma sem kevesebb: jön, hogy erőt kapjunk! Ezt nem lehet kikövetelni, tisztességtelen úton hozzájutni – csak kapni lehet. A meglepő az emberi gondolkodás számára az, hogy nem az a kérdés: adja-e Isten, hanem az, hogy elfogadjuk-e. Isten odahelyezi az ember keze ügyébe a Lélek erejét, de az sokszor visszautasításra talál. Ezért a Lélek nélküli ürességbe odatolakszanak más erők: világgyötrő, embert megpróbáló erők. Mennyi kiismerhetetlen erő tolakszik felénk, és próbál döntő erő lenni. Erőfölények nyomasztásában élünk: gazdasági, politikai, izom- és hadi erő gyakorol ránk nyomást. Urunk olyan erőt kínál, amely nemcsak felülmúlja a példának felsoroltakat, hanem össze sem hasonlítható azokkal, mert abban teremtő, megváltó és újjáteremtő erő van. Ez az erő költözhet belénk is, ennek nyílhatunk meg.

Amennyire igaz az, hogy ma az erő világában élünk, annyira igaz az is, hogy a nagy erőtömbökkel szemben korunk gyengesége, elesettsége, erőtlensége is nyilvánvaló. Az erők és az erőszakosságok világában mégis erőválságban élünk.

Ebben a gyenge világban kínálja Isten a maga áldó erőit. Ő biztat minket erőfogadásra, és ő akar alkalmassá tenni ezek továbbadására bennünket is. Fogadjuk várakozással a Szentlélek erejét, és legyünk az ő tanúi ez által az erő által!

Áldott ünnepet kíván 2016 pünkösdjén

a Generális Konvent Elnöksége

Ajánlott istentiszteleti rend a magyar református egység vasárnapjára

május 22. – Szentháromság vasárnapja

Apostoli köszöntés: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.” – „Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!” Ámen.

Fennálló ének: 66,1 – „Örvendj egész föld az Istennek…”

Nagyének: 451,1–4 – „Száma nincsen, Uram, jótéteményidnek…” (vagy MRÉ 342,6–8 – „Kész már az én szívem néked énekelni”)

Előfohász: A mi segítségünk és istentiszteletünk megáldása Istentől jön, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, igaz, örök Isten. Neki legyen dicsőség most és örökkön örökké! Ámen.

Lekció: Ézs 65,17–25

Előima:

Örökkévaló Istenünk!

Magasztalunk téged, aki olyan gazdagon kijelentetted magadat nekünk. Köszönjük, hogy Teremtő Istenünknek tudhatunk, mert te vagy minden élet kezdete, elindítója, kiteljesítője és visszafogadója. Áldunk megváltó szeretetedért, amely a legteljesebben a Szabadító Krisztus áldozatában mutatkozott meg, aki mindenben hasonló lett hozzánk, kivéve a bűnt. Öröm van a szívünkben azért is, hogy az elmúlt vasárnapon újra bátorítottál bennünket arra, hogy fogadjuk el a Lélek áldásait, amellyel vezetést, vigasztalást, megszentelődést akarsz nekünk is adni. Köszönjük Istenünk, hogy te háromszorosan is közeledtél hozzánk, hogy mi is közeledjünk hozzád. Elismerjük előtted, hogy bátortalan, apró és ingadozó a mi jövetelünk tehozzád, de te ismersz bennünket és tudod, hogy vágyakozunk a veled való találkozásra. Vedd el bűneinket, kétségeinket, bizonytalanságunkat, fáradtságunkat. Nyugtass meg és pihentess meg magadnál.

Jöjj hozzánk, Atyánk, a te szavaddal, szólíts meg bennünket, ragyogtasd ránk világosságodat, tisztogasd szívünket, hogy az Lelked lakóhelyévé lehessen. A Krisztus érdeméért kérünk, hallgass meg. Ámen.

Igehirdetés előtti ének: 246,4 – „Ó, Szentlélek, kérünk tégedet” (vagy MRÉ 246,2 – „Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk”)

Textus: 1Pt 3,18–22

Igehirdetés utáni ének: 8,1 – „Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk…”

Utóima:

Szentháromság Isten!

Köszönjük, hogy rácsodálkozhatunk a te nagyságodra, páratlanságodra és hatalmadra. Légy áldott, hogy belőled, az élet forrásából gördült ki a teremtés, az emberiség útja, benne népünk évezredei és azon belül a mi személyes sorsunk. Köszönjük megtartó, hordozó szeretetedet, amely szoros gyűrűként összetart, egymás felé terel, s nem enged végképp széthullani.

Urunk! Jó nekünk tudni, hogy minden ellenkező látszat és híresztelés ellenére te határozod meg ma is a történelem menetét, te vagy Ura az eseményeknek, s az ember csupán szerény szereplője annak. Egyedülálló ez az irányítás, köszönjük neked!

Urunk! Akaratérvényesítésed meghökkentő eszköztárából ma is jöjj segítségünkre, hogy a csodálkozásból hit legyen, rád-hagyatkozás és élet. Add, hogy őszintén tudjuk kérni: legyen meg a te akaratod! Jó nekünk tudni, hogy te határoztad meg a teremtés rendjét, mint Alkotó, s mi csak a törvényszerűségek ámuló felfedezői vagyunk.

Urunk! Arasznyi életünket látva, törékenységünket, múlandóságunkat érezve, megvalljuk: Rád szorulunk. A bennünket körülvevő fenyegetettségek, válságok irdatlan aránytalanságaiban még fontosabb nekünk a te velünk kötött szövetséged. Köszönjük, hogy teveled mégis egyensúly jöhet létre az életünkben és ebben a világban. Urunk, köszönjük, hogy te nem feledkeztél el rólunk. Kicsiségünk alázatra tanít, méltóságunk öröme pedig az, hogy te idefordultál hozzánk. Ez a legnagyobb fordulat a történelemben, a teremtésben, az életünkben.

Csodálatos nekünk annak tudása, hogy te gondot csinálsz magadnak a betegségeinket, hiányosságainkat, magányunkat látva, s közeledsz, hogy könnyet törölj, hogy kiegészíts és éppé formálj, és jössz, hogy társaságodba végy. Csodálatos nekünk, hogy te jössz a halál árnyékának völgyében járókhoz, hogy magadhoz vedd a megfáradtakat, a gyógyíthatatlanokat, mert nálad örök élet a folytatás. Vigasztalj bennünket, ha mi csak utána nézhetünk kedveseinknek. Láttasd meg velünk is a folytatást és éreztesd meg velünk feltámasztó, életformáló erődet gyászban és veszteségben.

Hálaadással mondunk köszönetet azért a csodálatos számontartásért, amellyel körülveszed nemzetünket és benne magyar református anyaszentegyházunkat. Add, hogy ne legyünk unalmas, rutinos tolmácsai, továbbadói az Igének, hanem legyünk a te ingyen kegyelmeden, hűséges szereteteden, áldásaidon csodálkozni tudó emberek, telve hálaadással, magasztalással, melletted megmaradni akarással! Segíts erre bennünket a Krisztus Jézus érdeméért, Istenünk! Ámen.

Mi Atyánk…

Adakozás hirdetése

Himnusz

Záró ének: 245 – „Dicséret a Szentháromságnak” (vagy MRÉ 172 – „Ó, maradj kegyelmeddel mivelünk, Jézusunk”)

Áldás:

„Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!

Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!

Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” Ámen.