Gondolatok a vallási toleranciáról

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök

Az elmúlt szűk kétszáz évben, mióta a rohamosan fejlődik a technológia, az emberek sok szempontból egyre távolabb kerülnek egymástól. Az ilyesfajta fejlődés elkezdi elfeledtetni a toleranciát, az emberek pedig elszigetelődnek egymástól. Nagy ünnepek közeledtével látszik igazán kultúránkon, mennyire türelmetlenek vagyunk egymással. Ha ez így marad és nem tudunk türelemmel, figyelmesen egymás felé fordulni, akkor gyakorlatilag gépekké válunk. Azonban az ember arra teremtetett, hogy Isten Lelkét hordozza a világban. Előbb-utóbb mindnyájan Isten elé jutunk, ezért kár sietnünk, inkább töltsük meg a nekünk adatott időt jósággal, szeretettel és türelemmel, hiszen ez az életünk legfontosabb küldetése és feladata. Ebben segítséget jelent, ha mindenki erős a saját hitében: az Istenhitet és az emberek iránti szeretetet naponta meg kell élnünk, másképpen belefulladunk a világba.

Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke

A vallásbéke és a vallási tolerancia egy óriási érték.  A lelkiismereti és vallásszabadság lehetővé teszi, hogy az emberek építőleg tudjanak együtt élni a társadalomban. Amikor ez hiányzik, akkor egy alapvető feltétele nem teljesül a társadalmi együttélésnek, ezért óriási vívmánya volt a 16. századi magyarságnak, hogy képesek voltak a vallásbékéről szóló törvény megfogalmazni és elfogadni. Ez fejlődhetett a századok folyamán oda, hogy mára konkrét és kézzelfogható valóságnak tekintjük a vallási toleranciát. Ugyanakkor ennek az alapja mindig Isten igéje lesz, abban olvashatjuk az isteni kinyilatkoztatásból megfogalmazott elvet a békéről és az elfogadásról. Ebből következik, hogy szeretettel, hittel és tisztelettel kell a másikhoz fordulnunk, legyen bármilyen felekezetű. Akinek erős az identitása és ismeri a saját hitének valódi lényegét, az nem fél a másik identitásától sem.

Jakubinyi György Miklós gyulafehérvári érsek

A vallásszabadság gondolata megmozgat minden embert, még az ateistákat is, mert a lelkiismereti szabadsághoz az is hozzá tartozik. A II. vatikáni zsinaton aláírt Nyilatkozat a vallásszabadságról című dokumentum így fogalmaz: „… a vallásszabadság valójában az emberi személy méltóságán alapszik, amint ez a méltóság mind az Isten kinyilatkoztatott szavából, mind magából az emberi értelemből megismerhető.” Tudom, hogy egyházam nem így viszonyult mindenkor a vallásszabadsághoz. Ezért lehet köszönteni a tordai 1568-as országgyűlést, hogy elsőként kimondta a vallásszabadságot. Ugyanakkor a római katolikus egyháznak 150 éven át, az Erdélyi fejedelemség idején püspöke nem lehetett, ezért mai szemmel nézve nem tudom a meghirdetett vallásszabadságot annak tekinteni, aminek ma tekintjük. Most azonban a jövőt nézzük. Korunkban a terjedő elvilágiasodás hatására ráébredtünk arra, amit az Úr Jézus mondott: A keresztény tanúságtétel egyik erőssége az egység. Az ökumenikus és vallásközi mozgalom a Szentlélek műve.

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke

Ami 1568-ban történt, olyan fejezetet nyitott a társadalom és az egyházak életben, ami talán még fontosabb a mai világban, amire még erőteljesebben kell figyelnünk. Eleink kimondták, mennyire fontos egymás tisztelete és elismerése, de azt is, hogy a központban az Ige áll. Ezért ma is minden más felesleges fogalmat le kell hámoznunk az életünkről és oda kell figyelnünk a 450 évvel ezelőtt felmutatott magatartásformára, a békességre törekvésre – ami ma egyre fontosabb. Olyan világban élünk, amikor természetes módon bántjuk egymást a tisztelet, a tolerancia és a szabadság megélése helyett. Nem vesszük észre: az élet nem arról szól, hogy egymás gyenge pontjait keressük, hanem arról, hogy megéljük Isten igazságát. A reformáció kora óta a megelevenített prófétai szó szól az új szívről és az új lélekről, melynek gyümölcse az új ég és az új föld lesz. De ezt csak úgy érhetjük el, ha tiszteljük egymást. Amikor azt mondom „Erdély földje”, számomra ez jelenti a területet, mely fölött megújíttatott az ég, ez az érzés pedig elvisz egy imádkozó, emberbarát élethez és oda, hogy megérezzük: ez nem álom – csak még nem ébredtünk fel.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Bertalan Johanna, Kalocsai Richárd