Húsvéti pásztorlevél
Isten lámpása a Bárány
„Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány” (Jel 21,2).
Szeretett ünneplő Testvéreim!
Ezen a húsvéton is sokan kérdeznék, vajon az általunk hirdetett feltámadás mit hoz nekünk? Jézus Krisztus halálának és húsvéti győzelmének története nem kerülhet be sok más feledésre ítélt emlék közé, mert történelmet meghatározó jelentésével megint eleveníteni akar, ébreszteni mély álomból, hogy erőforrás legyen mindannyiunknak.
Isten az emmausi tanítványoknak eszébe juttatta üdvözítő akaratát, mely szerint szenvednie és megdicsőülnie kellett (Luk 24,26)! A Heidelbergi Káté 45. kérdése megkérdezi, mit használ nekünk Krisztus feltámadása? A felelet harmadik tétele erre így hangzik: hogy „a mi boldog feltámadásunk záloga” legyen. A régebbi fordítás szerint „dicsőséges feltámadásunk biztos záloga”. Isten dicsősége cselekszik a feltámadásban, amely halált eltipró erő, sírgödör sötétjét átütő fény és görcsösen bezárkózó világunk felszabadítása. Isten Krisztuson át érkező dicsősége a mi gyarló testünket magához hasonlóvá teszi üdvözítő erejével (Fil.3,21). Isten dicsőségét, mint erőforrást kell látnunk és láttatnunk. Azt olvassuk, hogy „amint Krisztus feltámadt az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járunk” (Róm.6,4). Ehhez viszont el kellett temettetnünk Vele a halálba a keresztség által. Nagyon gazdag ez a dicsőség, éppen az ige üzenetének számtalan titka nyomán, amelyek kijelentett ígéretekké lettek az egyházban, annak feltámadt megalapítója nyomán (Kol 1,27). Az Emberfia beül a dicsőség királyi székébe, elérkezik az új világ, amely Krisztus követőinek örök életet jelent (Mt19.27-30).
A mennyei Jeruzsálemben Isten dicsőségének teljessége árad el, amelynek lámpása a Bárány. Akiről Ézsaiás, mint szenvedő bárányról szól (Ézs 53), Keresztelő János már így kiált fel: Ime az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét (Jn 1,29)! Jézus Krisztus szenvedésén át, a feltámadáson keresztül jut az Atya jobbjára, hogy közben mindenütt lámpása legyen a mindeneket átjáró dicsőségnek. Ezért kell nagyon komolyan vennünk a figyelmeztetést a magunk törékeny és földi lámpásunkra nézve: „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva” (Luk 12,5).
Ünneplő Testvéreim! Ne csak emlékezzünk a feltámadás eseményére, hanem legyünk Isten dicsőségének szorgalmas hirdetői, várjuk éberen úgy a mennyei országot, hogy még itt lent már lámpást gyújtsunk az Ő érkezésének tiszteletére. Erősítsen lélekben és testben bennünket a mindeneken áttörő égi fény, mely az örök életet ajándékozó hatalmától indul és érkezik hozzánk. Megtalál a halál árnyékában is, hogy az életet felkínálja minden szépségével együtt.
Áldott ünnepet kívánok mindenkinek, a boldogan örvendezőknek és a fájdalmak között reménykedőknek egyaránt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében!
Nagyvárad, 2018 húsvétján
A békesség kötelékében!
Csűry István
püspök