A KREK lelkészhete

Nagy örömmel és hálával a szívünkben osszuk meg a hírt, hogy az idén is megszervezésre került a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkészhete a Bihar megyei Bétel-Táborban, Sólyomkőváron, a Réz hegységben. A lelkészhétre mind a két romániai egyházkerületből, de Magyarországról is érkeztek lelkipásztorok együtt házastársukkal, vagy épp egymaguk, más szolgatársakkal. Már a megérkezésnél megtapasztalható volt, hogy bár sokan nem ismerték egymást, mégis úgy érezték, hogy testvérek közé érkeztek. Jó volt rácsodálkozni egymásra az elején, s a végén is, hogy pár nap alatt mennyire összekovácsolt, közel vitt magához és egymáshoz is az Úr.

Az együttlétünk nyitó áhítatát a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Bogdán Szabolcs-János tartotta Ézs40,25-31 alapján. Elhangzott egy pár önvizsgálatra hívó kérdés, miben fáradunk el, miért fáradunk bele a szolgálatba? Elgondolkodtató, hogy sokszor nem a feladatunkba fáradunk bele, hanem sok olyan dologgal foglalkozunk, aminek nincs köze a szolgálathoz. Sok energiánk olyan csatornákon folyik el, amire nem kellene, amire nincs különösebben szükség. Ehhez hozzátartozik a rossz időbeosztásunk is. De mindentől függetlenül a végkövetkeztetés, hogy akik az Úrban bíznak, azok ereje megújul, azoké, akik időt szánnak az Istennel való kapcsolatra. Maga Jézus is sokszor arra hívta a tanítványokat és így minket is, hogy együtt legyenek, legyünk Vele.

Minden reggelt imaközösséggel kezdtünk, majd reggeli után egyéni csendességet tartottunk, ahol elvonulva volt alkalmunk arra, hogy az Úrral való személyes kapcsolatunkat ápoljuk.

A délelőtti előadásokon a lelkészi, keresztyéni szolgálatunkat vizsgáltuk meg a sáfárság szempontjából Marco de Leeuw van Weenen, a Tolnai Református Egyházmegye missziói munkatársa segítségével. Egy pár fontosabb gondolat az előadásokból: Semmim sincs, ami ne az Istené lenne. Meglátni és felismerni, mi az, amit ránk bízott az Úr, és mi az, amit nem. Jutalmam, hogy tehetem. Megtanulni, megtapasztalni, milyen kapni, hogy tudjunk adni. Krisztus követéséhez hozzátartozik a hibázás, az elbukás lehetősége is. Az Isten nem azért hívott el lelkipásztori szolgálatra, mert jó lelkészek vagyunk, hanem, hogy jó lelkésszé váljunk. Kincs van ránk bízva: ott lenni az emberek között, hogy használhatóak legyünk. Szeressük azokat, akiket az Isten mellénk rendelt, utunkba vezet, vagy akikhez elvezet.

Különféle más előadásokon keresztül formálódhattunk, mint pl. Hogyan égjünk, hogy ne égjünk ki? Marco de Leeuw van Weenen beszélt nekünk erről. Másnap Visky János nyugdíjas lelkipásztor testvérünk osztotta meg velünk élettörténetét és a lelkészi szolgálatának örömeit, kihívásait, ajándékait. Utolsó napon pedig dr. Szalai Zsolt,a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának elnöke tartott előadást a gyülekezeti gazdálkodás kérdéseiről, miközben azon gondolkodhattunk el, hogy mit jelent az, hogy Isten a tulajdonosa mindennek.

A napokat esti áhitatokkal zártuk, s utána még sokáig folytatódtak az egymással való kötetlen beszélgetések.

Utolsó nap morzsaszedegetéssel zártuk. Amikor meghirdettük ezt az alkalmat, a következő volt a reklámszöveg: Miért érdemes eljönni? Mivel foglalkozunk a lelkészhéten? Röviden így fogalmazhatjuk meg: engedjük, hogy az Úr a kezébe vegyen és „szervízeljen” bennünket. Szükségünk van arra, hogy egy kicsit „leálljunk” és elcsendesedjünk. Azt mondhatjuk, hogy ez mind megvalósult, az Úr és egymás jelenlétében valóban megújulhattunk, megerősödhettünk. A résztvevő testvérek meghatottan, könnyezve osztották meg velünk ennek a hétnek örömeit, megtapasztalásait, üzeneteit, amit magukkal visznek.

Az együttlétünket záró áhítattal fejeztük be, melyet Rácz Ervin, a KREK missziói előadója tartott meg és közös úrvacsorázással zártunk.

Reményteljesen tekintünk a jövő évre is, s ha Isten is megengedi, akkor szeretnénk megszervezni a következő lelkészhetet, melynek időpontja 2024. június. 17-21.

Az idei lelkészhétért is Urunknak adunk hálát, hogy megsegített, és sokak szívét arra indította, hogy közösségben lehessünk Vele és egymással, testvérekkel a Krisztusban, s hogy ebben a közös együttlétben rácsodálkozhattunk az Ő jelenlétére, szeretetére.

„Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” (Jak. 4,8a)