Egyházkerületi lelkészhét

A Bihar megyei Béthel Táborban, Sólyomkővárra idén is több helyről érkeztek a résztvevők, nagy részük a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyházmegyéiből, de az Erdélyi Református Egyházkerületből, sőt Magyarországról is érkeztek lelkipásztorok házastársaikkal, vagy egyedül. Már a megérkezésnél megtapasztalható volt az, hogy bár különféle helyekről érkeztünk, a legtöbben ismertük egymást, de persze mindenki számára voltak új arcok is, mégis úgy éreztük, hogy testvérek közé érkeztünk. Jó volt rácsodálkozni egymásra az elején, s a végén is, hogy egy pár nap alatt, mennyire összekovácsolódtunk, mennyire megtudtunk nyílni egymás előtt, igazi testvéri közösségként, közelkerülve az Úrhoz, de egymáshoz is. 

Az együttlétünk nyitó áhítatát a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője, Dénes István Lukács tartotta a 2Kor4,5-7 alapján. 

Minden reggelt imaközösséggel kezdtünk, majd reggeli után egyéni csendességet tartottunk, amikor elvonulva, volt alkalmunk arra, hogy az Úrral való személyes kapcsolatunkat ápoljuk, odaengedve magunkat az Ő jelenlétébe, hogy ápolja lelkünket, életünket. Sokaknak ez volt az együttlét egyik fénypontja a napi programok közül. 

A délelőtti előadásokon Marco de Leeuw van Weenen, a Tolnai Református Egyházmegye missziói munkatársa segítségével,az Elhívás témakörét jártuk körül Pál apostol elhívását alapul véve. Mindannyiunknak nagyon áldottak voltak ezek az alkalmak, mivelhogy mi magunk is megerősödhettünk az elhívásunkban, újra rácsodálkozva arra, miért is vagyunk ebben a szolgálatban, ezen az úton. 

Egy pár fontosabb gondolat az előadásokból: Nem egy módszerhez, formához kell hűségesek legyünk, hanem az elhívásunkhoz, s legfőképpen ahhoz, aki elhívott. A forma, a módszer, a körülmények változhatnak, de az elhívás marad. Az Úrtól kapjuk a belső elhívásunkat, amit sok esetben megerősít egy külső elhívással, megerősítéssel mások által. Az elhívásunk után, van egy felkészítő folyamat, amikor másokkal, másoktól, mások által az Úr felkészít arra a szolgálatra, amire elhívott. Fontos, hogy legyenek olyan testvéreink, akiket felhatalmazunk arra, hogy számonkérjenek, visszajelezzenek, hogy ha szükséges szembesítsenek, segítsenek újból és újból rácsodálkozni az elhívásunkra, hogy valóban abban járjunk és legyünk. Ehhez szükséges, hogy a Krisztus legyen a fókuszunkban, s ápoljuk a vele való kapcsolatot. Hiszen az Úr elsősorban arra hívott el, hogy vele legyünk, másodsorban egy szolgálatra is elhívott, amire késszé tesz és kirendeli mindazt, amire szükségünk van. Jó nekünk Jézust szemelőtt tartani és követni abban, ahogyan engedelmes volt az Atya iránti szeretetből, aki a Szentlélektől betöltekezve, tudta, hogy Ő az Atya szerelmes Fia és eképpen volt jelen és töltötte be az Ő küldetését. A mi engedelmességünk azzal kezdődhet, hogy figyelünk Jézusra, mit mond nekünk! Azután engedjük, hogy a Szentlélek által vezessen bennünket. S engedjük, hogy megerősítsen minket a fiúságunkban, hogy a Krisztusban való hit által, mi is Istennek gyermekei vagyunk. 

Az ebéd után, pihenés várt ránk, szabadon arra lehetett fordítani, amire szerettük volna. Lehet pihenni, olvasni, sétálni, társasozni, beszélgetni, dézsázni, dicsőíteni az Urat ének szóval. 

Második nap „Tanítgasd ezekre fiaidat” 5Mózes 6,4-9 alapján egy előadást hallgathattunk meg Szász Bálint Róbert lelkipásztor testvérünktől. Majd negyedik nap délután Csomay Árpád ny. lp  és kedves felesége Csomay Piroska osztották meg velünk az örömteli házas és áldott szolgálati éveik közös útját. 

A napokat esti áhitatokkal zártuk, amelyet most Szász Bálint Róbert lelkipásztor testvérünk tartott a Filippi levél kapcsán,s utána még folytatódtak a közös kötetlen beszélgetések, együttlétek. 

Utolsó nap morzsaszedegetéssel zártuk. Amikor meghirdettük ezen alkalmat, a következő volt a reklámszöveg: Miért érdemes eljönni? Mivel foglalkozunk a lelkészhéten? Röviden így fogalmazhatjuk meg: engedjük, hogy az Úr a kezébe vegyen és „szervízeljen” bennünket. Szükségünk van arra, hogy egy kicsit „leálljunk” és elcsendesedjünk. Jut időnk: egyéni csendességre, szolgálatunkat érintő előadások hallgatására. Ezen kívül, Isten gyógyító, erősítő Igéje fog szólni hozzánk, és alkalmunk nyílik pihenésre, beszélgetésre, testi-lelki feltöltődésre. Azt mondhatjuk, hogy ez mind megvalósult, az Úr és egymás jelenlétében valóban megújulhattunk, megerősödhettünk. A résztvevő testvérek meghatottan, könnyezve, vagy épp nagy örömmel osztották meg velünk ennek a hétnek örömeit, megtapasztalásait, üzeneteit, amit magukkal visznek. Egy pár gondolat ezek közül is: ... minden évben várjuk ezeket az alkalmakat, mint a gyerkek a karácsonyt .. fontos volt számomra, hogy együttlehettünk, a hasonló gondolkodó, ugyanabban a szolgálatban levő testvérek között, akik értik azt, hogy miről beszélünk, vagy hogy min megyünk keresztül a szolgálatban, a mindennapokban .. jó volt hallgatni az asszonyra, hogy jöjjünk .. jó volt újra megerősödni az elhívásunkban .. ha már első nap haza küldtetek volna, már akkor is megérte volna, hogy eljöttünk, mert annyit kaptam első nap .. sok mindennen elgondolkodtam, annyi minden összeállt, helyre került bennem .. kár lett volna kihagyni, szeretnénk jövőre is eljönni .. kettős érzésekkel érkeztem, mivel még nem voltunk, vágytam, éreztem, hogy lelkileg szükségem van erre, bár nem tudtam, hogy mi vár rám, de nagyon sokat kaptam, lelkileg töltekeztem, s ami nem tetszett, hogy nem az első naptól kapcsolódtunk be, de még így is olyan volt nekem, mint egy lelki Wellness, olyan volt számomra az ittlét, mintha egy egészen más világba csöppentünk volna, amikor ideértünk mintha mindenről elfeledkeztünk volna, mi van otthon .. tudtam volna aludni délutánonként, de nem tudtam, mind vágytam arra, hogy veletek legyek, inkább veletek töltsem az időt ..  jó volt látni, hogy nem vagyunk egyedül a szolgálatban, a vívódásainkban, a harcainkban, erőt ad, hogy vagyunk egymásnak .. az éltem meg, hogy Isten feltöltött általatok .. nagyon hálás vagyok azért, hogy a férjemtől azt, hallottam, hogy feltöltődött, mert sokat mondta, h már nagyon várja ezt az alkalmat, hogy majd hátha kap egy lelki löketett .. örömmel töltött el, hogy együtt lehettünk .. hála van a szívemben az Isten iránt mindenért, mindannyiótokért.

Az együttlétünket záró áhítattal fejeztük be, melyet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Bogdán Szabolcs János tartotta, a Mk 1,9-11 alapján.Az igehirdetés után közös úrvacsorázással zártuk.

Reményteljesen tekintünk a jövő évre is, s ha Isten is megengedi, akkor szeretnénk megszervezni a következő lelkészhetet is, melynek időpontja 2026. június 22-26.

Az idei lelkészhétért is, a mi Urunknak adunk hálát, hogy megsegített és, hogy sokak szívét arra indította, hogy ilyenformában is közösségben lehessünk a Vele és egymással, testvérekkel a Krisztusban, s hogy ebben a közös együttlétben rácsodálkozhattunk az Ő jelenlétére, szeretetére. 

„Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” (Jak. 4,8a)

Biró Botond lelkipásztor (Arad-Belváros)