KRISZ Jutalomtábor

Amikor megkértek, hogy írják beszámolót, az első gondolatom a hála volt. Hálát érzek, s ki is fejtem, hogy pontosan miért.

2026. július 16-án vette kezdetét a Budapesten megrendezésre kerülő jutalomtábor. Csütörtök este, amikor megérkeztünk, meleg, szeretetteljes fogadtatásban volt részünk az Erdélyi Gyülekezetben, a Reménység Szigetén.

“Reménység Szigete”-nagyon hangzatos név, gondolná az ember, amikor először hallja. Valóban reménységet kaptunk mind, akik ott tölthettünk pár napot. A tábor résztvevőivel, pontosabban 21 fiatallal, nagyon színes közösséget alkottunk, ugyanis a Partium több térségéből érkeztünk, sőt a Bánságból is. Eszméletlenül gyorsan kialakult a baráti légkör, főleg a csütörtök esti ismerkedős játékok során, melyek kiváló hangulatban teltek.

A pénteki nap kissé szakmaibb jellegű volt. Az Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora, Fazekas István vezetett körbe minket a szigeten és mesélt a gyülekezet múltjáról, valamint jövőbeni terveiről. Az előadások során hallhattunk a Refisz közösségéről és táboráról Harmathy Balázstól, valamint Molnár Kristóf, a József Attila színház rendezője megosztotta gondolatait a előadói művészet világának rejtelmeiről a hit tükrében. Kristóf kiemelte előadásában, hogy a művészi közeg hogyan járulhat hozzá a hit alakulásához, illetve a kettő nem zárja ki egymást. Sőt, arra a következtetésre jutottunk, hogy szükség lenne minél több tehetséges keresztény színművészre, rendezőre és bibliai értékeket közvetítő előadásra. A napot egy csodálatos dunai hajókázásással zártuk, ahol kissé kötetlenebb hangulatban élveztük az együtt töltött időt.

A szombati nap is elképesztően tartalmasan telt: több jellegzetes budapesti helyszínt látogattuk meg, mint a Parlament, Halászbástya, Budai vár és végül a Margit-sziget. Nemzetünk meghatározó helyszíneit járva felerősödött bennünk az a gondolat, hogy milyen sokszínű kultúrát örököltünk, s hogy a mi feladatunk is őrizni ezt az utókor számára. A nap végére kissé fáradtan, de annál boldogabban zártuk az estét a megszerzett közös emlékekkel és sok-sok baráti beszélgetéssel, nevetéssel.

A vasárnapot és az egész hétvégét megkoronázta az Erdélyi Gyülekezet templomában megrendezett ünnepi istentisztelet. Ádám Zsolt, kerületünk ifjúsági lelkipásztor igehírdetését öröm volt hallgatni, ugyanis minden gondolat nagyon buzdítóan hatott ránk, majd a gyülekezetet megörvendeztettük két általunk előadott ifjúsági énekkel.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a lehetőséget az Erdélyi Gyülekezetnek, valamint Kaszta Mónika kántornőnek, aki elkísért minket a helyszínekre és felejthetetlenné varázsolta a fővárosban töltött pillanatokat. Csodás emlék marad ez mindannyiunk számára. Viszont nem csak egy emlék: egy folyamat vette kezdetét, és azon fogunk munkálkodni a továbbiakban, hogy minél több erdélyi ifitársunk tudjon kapcsolódni Istenhez és a többi szolgálatot végző munkatárshoz.

Varga Dalma Veronika, önkéntes