Protestáns Egyházzenei Napok Strasbourgban

Hét nap, hat ország, 2500 km. Röviden így tudnám összefoglalni a szeptember 24-27-e között megtartott, az Európai Protestáns Egyházzenei Társaság (ECPCM, Europian Conference of Protestant Church Music) „Szakmai napok”-nak elnevezett konferenciáját, amely az oda-és viszaúttal együtt egyhetesre sikeredett.

Az ECPCM konferenciákat az evangélikus egyház keretén belül 1970 óta szervezik meg. 1981-ben került sor az első „Strassbourgi Beszélgetések”-re, melyben a szervezők különös fontosságúnak tartották a Kelet-európai országokkal való kapcsolatot. 1982 óta kétévente Strasbourgban és a közbeeső években valamelyik tagországban tartanak megbeszéléseket. 1983-ban Görlitzben tartottak konferenciát (NDK), melyen 68-an vettek részt 10 országból, első ízben Magyarországról és Romániából is érkeztek résztvevők. 

Egyházkerületünk 2014 óta tagja ennek a szervezetnek, mely igyekszik összefogni a különböző régiók egyházzenei életét, immár 20 tagország mintegy ötven tagszervezetében. 

Az idei strasbourgi konferencia fő témája „Egyházzene párbeszédben” volt, mely az éneklés, az énekeskönyvek helyzete és „közösség Európában” témakörben kereste a választ az aktuális problémákra. Az elhangzott előadások arra fókuszáltak, hogy az éneklés és az egyházzene hogyan erősítheti az európai egyházak közösségét. A konferenciának idén is a „St. Thomas” Kultúrális Központ adott otthont. 

Csütörtök délután Ladislav Moravetz (Csehország) a genfi zsoltárokról értekezett, majd este több kortárs zsoltárfeldolgozást szólaltattak meg a résztvevők zongorakísérettel. Péntek délelőtt Michael Schneider arról értekezett, hogy milyen szerepet játszik a közös éneklés az egyre inkább pluralisztikus társadalomban. A magyar csoport egy része meglátogatta a St. Thomas templomot, ahol Homolya Dávid András nemzetközi orgonaszakértő lehetőséget kapott az orgona kipróbálására, mindnyájunk és az odalátogató számos túrista örömére. Az orgonát 1741-ben Johann Andreas Silbermann építette, 1979-ben restaurálták, amikor több romantikus hangszínt kapott. Az orgona hárommanuálos, pedálos, számos kopulázási lehetőséggel. Az orgona eredeti játszóasztalát egy különállő kiállítási térben helyezték el. A templom egyik kincsének tekintett orgonán maga Mozart is játszott 1778-ban, a hangszer oldalán olvasható az a levél (másolatban), amelyet Mozart apjának írt és amelyben strasbourgi élményeiről is beszámol.

A délutáni ülésszakon Dr. Jocken Arnold a készülő ausztriai és németországi énekeskönyvek előkészületeiről, az énekválasztás szempontjairól értekezett, majd arról, hogy mit jelent a befogadó egyház, a befogadó gyülekezet Európa protestáns egyházaiban. Az este a helyi „Temple Neuf” templomban egy emlékezetes orgonakoncerttel zárult, melyen C. Franck-, F. Mendelssohn-Bartholdy,- L. Vierne-művek szólaltak meg az 1877-ben, Joseph Merklin által épített orgonán.

Szombaton délelőtt került sor a vezetőtanács éves beszámolójára, majd a 2025-ös utrechti konferencia visszhangjairól, eredményeiről esett szó. Néhány tagország képviselője (Magyarország, Szlovákia, Csehország, Dánia) az egyházzenei élet kihívásairól, sajátos helyzetéről számolt be. 

Délután egy kiránduláson vettünk részt, melynek során Elzász tartomány három nevezetességét tekinthettük meg. Először a Mühleisen-i orgonagyárba látogattunk, ahol részletesen bemutatták az orgona különböző típusú sípjainak gyártási folyamatát, az éppen aktuális orgonafelújítási terveket és egy készülő, új orgonaszekrénybe is betekinthettünk. 

Ernst Mühleisen 1941-ben, Strasbourgban hozta létre saját orgonaépítő műhelyét és alapította meg a „Manufacture d’Orgues Muhleisen” családi vállalkozást. Fia, Konrad később saját vállalkozást alapított Leonbergben. A cég több mint 100 új orgonát épített valamint historikus orgonák felújítását is végzi, jelenleg 22 fővel dolgozik.

Következő megállónk Ebersmünster kolostortemploma volt, ahol megtekintettük a fenséges Silbermann orgonát, mely 1730 – 1732 között épült, hárommanuálos, pedálos, 29 regiszteres, a mester egyik legjobb állapotban meglévő orgonája.

Elzászi kirándulásunk utolsó állomása Colmar volt, ahol a St. Matthieu-templomot látogattuk meg. Az egykori ferences templom 1292-ben épült. Colmarban 1575-ben vezették be a lutheri reformációt, miután a város a protestánsok rendelkezésére bocsátotta a templomot. A kiváló akusztika lehetővé teszi, hogy évente nemzetközi zenei fesztivált tartsanak a templomban.

Colmarban elbúcsúztunk a konferencia szervezőitől és résztvevőitől, a magyar csoport egy része (Budapest-Nagyvárad) Németország felé folytatta útját. Az éjszakát Schopfheim-ban töltöttük, majd másnap reggel indultunk Svájc felé. Mivel útitársunk volt Homolya Dávid András nemzetközi orgonaszakértő, elkísértük őt egyik szolgálati helyére, Stadelbe, ahol egy német nyelvű református istentiszteleten vettünk részt. Nyugati szokás szerint az istentiszteletet szeretetvendégség követte, ahol a helyi nőszövetségi tagok kávéval, teával, süteményekkel kínáltak bennünket. A stadeli templom mögött szépen gondozott temető húzódik. Fejünk felett ötpercenként érkeztek a közeli zürichi reptérre igyekvő gépek. Svájc egy különleges világot tárt elénk, ahol a természeti szépség és az azt tisztelő rend és tisztaság ellentmondást nem tűrő harmóniába olvad. 

A békességes szeptember végi, meleg napsütés átjárta a lelkünket és várakozással telve igyekeztünk következő úticélunk, a fenséges Boden-i tó melletti St. Gallenbe.

A település a 7. században alapított Szent Gallus remeteségből fejlődött ki. Legfőbb turisztikai látnivalója a Szent Gallus apátság, amely az UNESCO világörökség része. Az apátság könyvtára a 9. századból származó köteteket is őriz. Legnagyobb meglepetésünkre az ajándékboltban a magyarok St. Gallen-i kalandozásairól szóló kétnyelvű történeti leírást találtunk. A katedrális monumentális szépségű freskóival, díszítéseivel, hatalmas orgonájával mindnyájunkat elbűvölt. Nemkülönben a híres könyvtár, melynek szépsége és gazdagsága múlandó földi életünk porszemnyi voltára emlékeztetett. A kolostormúzeumban többek között 1000-ből származó graduálokat és miseénekeket tartalmazó szertartáskönyvet is találtunk, neumaírással. Mennyi csodás hely van a világon és mindebből az embernek egy élet leforgása alatt alig a töredékét sikerül megnézni, néhány helyre eljutni. 

A Boden-i tó mellett, a Rajna mentén továbbhaladva Salzburgba igyekeztünk, ahol utolsó este megszálltunk. Salzburg, Mozart szülővárosa, a Keleti Alpok lábainál fekszik, a Salsach folyó szeli ketté. Az óvárosban, középkori és barokk épületek között található Mozart szülőháza, amely múzeumként működik. 

Elsőként a dóm felé vettük útunkat. A templomokkal gazdag téren, boltíves kapukon áthaladva megpillantottuk a hatalmas épületet, melyben éppen 20 évvel ezelőtt koncerteztünk a Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskarával. A dóm a 17. században épült barokk stílusban, a helyén korábban épült templom leégett. A dómkatedrálisban összesen öt orgona van, négy karorgona a hajó négy sarkában az oltár jobb és bal oldalán, egy az oltárral szembeni karzaton. Itt keresztelték meg W. A. Mozartot 1756 januárjában. A zeneszerző udvari orgonistaként rendszeresen játszott a délkeleti oszloporgonán. II. János Pál pápa 1998-ban járt a dómban, emlékét márványlap őrzi. 

A dómot követően a ferences templomba is ellátogattunk, ahol megcsodáltuk a román, a gótikus és a barokk kor stílusjegyeit ötvöző belső teret és a kilenc barokk stílusú kápolnát. A főoltár aranyból és vörös márványból készült, mögötte egy 1561-ben, márványból készült szárnyasoltár látható, melynek központi Madonna szobra a késő gótika idejéből származik (1495-1498).

Salzburgi sétánk következő állomása Hohensalzburg vára volt, mely önmagában elég lett volna egy napra. A várat csak gyalog vagy felvonóval lehet megközelíteni. A várat 1077-ben kezdték el építeni, erős védelmi rendszerének köszönhetően harcban sohasem sikerült elfoglalni. Ma Európa egyik legjobb állapotban megőrzőtt vára. A benne kialakított hadtörténeti-és egyéb témájú (pl. marionett-bábúk) múzeum átfogó képet nyújt a város és a térség történelméről. Páratlan látvány tárult elénk a panoráma-bástya kilátóján, az Alpok lábainál Bajorország északkeleti csücske az októberi napsütésben ragyogtatta szépségét. A várból gyönyörű kilátás nyílik a városra. 

Fárasztó várbeli sétánk után Mozart szülőházához értünk, az óváros központjában lévő sárga épület egy „viszonyítási pont”, számos túrista látogatja és fotózkodik a homlokzat előtt. A ház ma múzeumként látogatható, benne a zeneszerző gyermekkori hangszerei, számos tárgyi és családi emlék, portré, kottamásolat tekinthető meg. Egy zenésznek különösen nagy élmény megállni abban a szobában, ahol a zeneszerző született. Egy táska Mozart-csokival fejeztük be salzburgi sétánkat és indultunk haza.

Itthon egyik tanítványom megjegyezte: milyen sok helyre eljutnak a zenészek a világban. Valóban, a sport és a művészetek ajtót nyitnak a világra. Ma már az iskolásoknak és egyetemi hallgatóknak is számtalan lehetőséget nyitnak pl. az Erasmus-programok. Mindehhez sok munka és kitartás kell, megragadni a jó lehetőségeket és felkészülni a kihívásokra. Adja Isten, hogy minél többen eljussanak hasonló, szép helyekre.

Tele a szívünk hálával, elsősorban az Úr felé, hogy megadatott ez a gazdag és felejthetetlen hét. Ugyanakkor megköszönjük az ECPCM vezetőségének a konferencia szervezését és lebonyolítását, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának az utazás lehetőségét, valamint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület támogatását, melynek képviseletében vettünk rész ezen a nemzetközi fórumon. Istené legyen a dicsőség!

Dr. Orosz Otília Valéria

Egyházkerületi zenei előadó