Újévi ajánlat

Újévi ajánlat
„… mutassátok be az áldozatot.” (3Mózes 1, 2c.)
  

Mózes harmadik könyve az áldozó papság eligazítását foglalja írásba. Szabályozza a papi feladatokat, meghatározza az istentisztelet rendjét és a gyülekezet építésére is hasznos tanácsokat fogalmaz meg. Közli Isten tíz igéjét, amelyeket akár Isten nemzetének alkotmányaként is tisztelhetünk. Minket, a lelkészeket, a gyülekezet tagjait lát el tanácsokkal. 
   Az égőáldozat helyes bemutatásának előírásával foglalkozik a könyv első fejezete. Jól érzékelhető, hogy Isten eddig sem ragaszkodott ilyen áldozathoz, de ha már a nép kitart mellette, akkor legyen közös felelősség, és az Úrnak hozott kedves illatú áldozat közös érdek. Isten egymás mellé helyezi a papságot és az áldozattal érkező embereket. Az együttes egybehangolt szolgálat tetsző Istennek. Ezáltal megszűnik az esetlegesség, az istentisztelet méltóságteljes lesz, és a hibátlan áldozat nem nehezíti az áldozók lelkiismeretét. Az ősi hagyományok alapján idegen szokásokkal teli áldozat nemcsak külsőleg, hanem tartalmában is megújult a Mindenható szavára. Az áldozatot Isten sátorához vinni kell, majd kézzel érinteni, végül feláldozni. Az oltár közelében az áldozathozatal alkalmával a papok és a hívek közel lesznek Istenhez, és közelebb egymáshoz. Akkor és ma igen szükséges állapot!
   Bűnbánattal állapíthatjuk meg, hogy Isten rendteremtő munkáját gyakran elfelejtették elődeink, és rendre felejtjük el mi magunk is. Elmulasztott áldozati alkalmak, alkalmatlan áldozati ajándékok, jókedvet és önzetlen szívet hiányoló áldozat-bemutató szolgálat terheli a lelkiismeretünket. Az ember áldozata egyre inkább utálatos lett Urunk előtt. „Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom!” (És. 1, 13) Majd így folytatja kívánságát:”Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemeim elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát, és az özvegyek peres ügyét!” (És.1, 16-17) 
   Amikor a kiválasztott nép alkalmatlan lett teljesíteni a „mutassátok be az áldozatot”parancsát, akkor Isten újból közbelépett. Jézus Krisztus, mint egyetlen főpap bemutatta érettünk az egyetlen, megismételhetetlen és tökéletes áldozatot. Az áldozó főpap áldozat is lett értünk. Számtalan kudarcban elhalt áldozati kísérlettel nem sikerült az embereknek az, ami Krisztusnak egészen és páratlanul.  Isten kiengesztelése elégtételt követelt, áldozatot, amit a teremtmény nem tudott teljesíteni. Krisztus helyünkre lépett, mint ember közbenjáró áldozatra jelentkezett, és önmagát, mint áldozatot engedte a kereszten feláldoztatni. 
   Újévben érdemes átgondolni ezt a hatalmas utat, ami a lelkiismeret terhe alatt kikínlódott áldozatainktól indul és annyi sikertelen javító szándékon át végül is elérkezik a Golgotához. Legyen minden istentiszteletünk szívbéli tisztelgés az előtt, Aki áldozatát megigazulásunkért és az örökéletért hozta.

Nagyvárad, 2010. december 31.                                                                                                       

Csűry István püspök