Köszöntő levél az RMDSZ 10. Kongresszusán megjelent küldöttekhez

Köszöntő levél
az RMDSZ 10. Kongresszusán megjelent küldöttek részére

   A Királyhágómelléki Református Egyházkerület székhelyén tisztelettel köszöntöm református testvéreink nevében az RMDSZ 1o. Kongresszusának küldötteit, szervezőit és minden vendégét. Nagyvárad nemzetünk történelmében számos sorsfordító esemény alkalmával kiemelt színhely volt. Őseink hullatták itt vérüket és könnyeiket, illetve megéltek csodákat és boldog időket. Mi is nyomorogtunk kudarcok között, és szereztünk szép eredményeket, amelyek örömmel töltötték meg szíveinket. Nyitottunk és zártunk fejezeteket, igyekeztünk tanulságokat levonni. Közben értékeket ismertünk fel, nagyszerű emberek szolgálatával erősödött a remény. Sajnos a veszteségeink is óriásiak, sokan már nincsenek közöttünk, elmaradtunk a lehetőségek kivitelezésében. Kimagasló egyéni teljesítmények elismerésével is maradtak adóságaink.
   Református egyházunk királyhágómelléki életében is ismételten új fejezet kezdődött néhány hónapja. Kegyelmi időnek tartjuk az ajándékba kapott esztendőket és benne minden kisebb és nagyobb alkalmat a velünk együtt élők körülményeinek minőségi változtatására. Példát fogunk adni, és példát keresünk, felebaráti szívet ajánlunk, de áldozathozó lelkületet követelünk a magyarságért elkötelezettek között. Nemzetünknek ígérjük, hogy legjobb tudásunkkal igyekszünk helytállni a végvárak bástyáin, minden magyart testvérként tisztelve, és minden szolgálatot egyetlen irány felé igazítani. Az ellentmondásban élő embert, aki napjainkra erkölcsi és gazdasági válságban szenved, azzá az új emberré kell tennünk, aki felismeri a bűntorzított világban is a humánum maradékát, hogy reménysége legyen Krisztus adta szeretet elfogadásával új kapcsolatokra, új társakra, velünk és általunk újuló világra. Szembesülnünk és szembesítenünk szükséges azzal a ténnyel, hogy Isten az embert az embertárssal való együttlétre teremtette, és minden, ami ennek ellenére történik, torzítja és bizonytalanítja a teremtett világot. 
   Rendületlenül hisszük és másokat is buzdítunk, hogy a találkozásban való lét vállalása legyen közös feladatunk. Keressük a kölcsönös nyíltság alkalmait, mint a humánum alap-megnyilvánulásának első elemét. Folytassunk végre monológok helyett őszinte dialógust. Két, vagy több monológból sohasem lesz párbeszéd, pedig a feladat egymás meghallgatása, megértése és összehangolódása. Az ember zavarforrás a másik számára, ameddig nem tudja legyőzni a közelítés korlátait, ameddig nem ismeri fel a segítségnyújtás és elfogadás áldásait. Az önmagából kiemelkedni tudó ember örömmel fedezi fel az egymáshoz tartozás szükségszerű és pótolhatatlan valóságát. Ilyen humánus alapokon túl kezdődik el a keresztyén ember még több öröme, mely mindannyiunk öröme lehet: Isten szeretete! Ez a szeretet vertikális összefüggésben is kétirányú, horizontálisan pedig minden irányban kötelező.
   Nagyváradon az RMDSZ 10. Kongresszusa fejezetet zár és újat nyit. Elismeréssel mondhatunk köszönetet minden kezdeményezésért és eredményért, amely a leköszönő Markó Béla elnök úr részéről a humánum talaján az erdélyi magyarság érdekében megtörtént. Ugyanakkor várakozással tekintünk az új elnök személyére, az általa vezetendő új fejezetre. Nőnek és sokasodnak a kérdések, de ezzel együtt nő és sokasodik Isten kegyelme is. Engedelmükkel mi mindig ennek a kegyelemnek jegyében fogunk szólni, segíteni és áldást hirdetni.      
  Isten gyermekei kegyelmi ajándékokkal rendelkeznek, és azzal szolgálnak. Így van ez az erdélyi magyarok esetében is. Egyházaink feladata, hogy felvigyázzák ezen kegyelmi ajándékok egymás javára történő áramlását. Erre kötelez bennünket Isten Igéje, amelyet végezetül mindannyiunk szívére helyezek.
   „Ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (1. Kor. 12, 25).

Nagyvárad, 2010. február 24.                                                   Csűry István püspök