Köszöntő levél az Erdélyi Magyar Néppárt programalkotó fórumához
Köszöntő levél
az Erdélyi Magyar Néppárt programalkotó fórumához
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében tisztelettel köszöntjük az Erdélyi Néppárt programalkotó fórumát. Magyar nemzetünk történelmének igen nehéz idején, amikor érthetetlen támadás áldozatai vagyunk Európa részéről, amikor a többségi románság hozzánk való viszonyulásában negatív üzenetek érkeznek, amikor kisebbségi helyzetünkben egymás között is eltitkolhatatlan feszültségek vannak, szükségünk van a céltudatos, értelmes és békességet teremtő hangra. Az erdélyi politikai életben részt vállaló pártok, szervezetek és közösségek részéről elvárjuk, sőt megköveteljük erdélyi magyarságunk ilyen formán való képviseletét és irányítását.
Az Erdélyi Magyar Néppárt programalkotó fórumának megelőlegezzük bizalmunkat, hogy a keresztyén értékek vállalásával alkalmas közeg lesz olyan bántó és kínzó kérdések tisztázására, amelyek most elkeserítik a szülőföldön maradást felvállaló, de egyre türelmetlenebb magyarokat. Megelőlegezzük bizalmunkat arra nézve is, hogy előzetes ígérete szerint az Erdélyi Magyar Néppárt felkutatja és bekapcsolja a közélettől elidegenedettek sokaságát. Kérjük, hogy nemzetmentő vállalkozásában, keresztyéni szellemben, testvéri kapcsolatot keressen és ápoljon minden már működő erdélyi magyar párttal, érdekvédelmi szövetséggel, civil szervezettel és történelmi egyházzal.
Az Erdélyi Magyar Néppárt programalkotó fórumának tagjaihoz, valamint minden erdélyi magyar közösséghez drámai hangvételű felhívással fordulunk. Erdélyi magyarságunk élő-halott állapotban szenved! Az okokat érdemes lesz közelebbről megvizsgálni lelki-szellemi-testi vonatkozásban egyaránt, most csak a tünetekre hívjuk fel a figyelmet. Elnehezedett, sőt megromlott közösségi létünkben Istennel való kapcsolatunk, és elfogadhatatlan erővesztő, szétfeszítő küzdelmek vannak közöttünk is. Ennek bizonyítására Ezékiel próféta diagnózisát hozzuk segítségül, aki a kiválasztottak helyzetét így örökíti meg. „Elszáradtak csontjaink, és elveszett reménységünk, végünk van” (Ez37,11). A próféta éhezésről beszél, mert a fák gyümölcse és a mező termése megapadt. Kiürült városokat, elnéptelenedett romokat lát, mert elmenekültek vagy meghaltak a lakók. Gazfelvert ugart szemlél a gazdagon termő földek helyett (Ez36,29-34). Kísértetiesen hasonló mai képek ezek itt a Kárpát-medencében. Anyaországunkban, és lecsatolt területein lépten-nyomon elénk kényszerülő állapot. Népdalainkban megénekelt fekete földjeink vagy nem a mieink, vagy képtelenek vagyunk megművelni. Népszámlálási adatok bizonyítják, hogy városainkban és falvainkban üresen maradtak a helyek éppen véreink után. Elnéptelenedett romjainkról már tudni sem akarják, hogy őseink birtoka volt, de születtek már új legendák magyar emlékek nélkül. Szülőföldünkön megritkított sorainkkal szolgasorsba dőltünk, elöregedő és meggyengülő társainkkal könnyű prédája lettünk vétkeinknek.
A meggyötört nép Istenre és önmagára számíthat. Az „új szövetség” hasznosítására van szükség. Krisztusban adatott ez, aki által egyszerre két irány teljesíthető. Krisztusban megnyílik Istenhez az út, és elindulhatnak egymáshoz közel, akik eddig távol voltak. Rendezni lehet a legnehezebb kérdéseket is. Így keletkezik az új honfoglalás, így szorítható vissza minden, ami eddig káros és halálos volt.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsának 2011. december 9. határozata értemében (Magyar képviseletet szorgalmazunk a Román Parlamentben címmel) kérjük, hogy Erdély minden pártja, szövetsége és szervezete, így az Erdélyi Magyar Néppárt is, legyen meghallgatója és követője az egyházak által közvetített Hangnak, amely nemcsak ígéri, hanem ajándékozza is a biztonságot és a nyugalmat.
Áldás lesz azoknak életén, akik megtartják Isten Igéjét, amely ezzel az alkalommal így szól: „Helyezem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nekem népem” (Ez37,27-28). Adja Isten, hogy teljesíteni tudjuk akaratát.
A békesség kötelékével,
Nagyvárad, 2012. február 17. Csűry István
püspök