Közösen imádkoztak a Fülöp-szigeti nőkért
Hegyközcsatárban, vasárnap délután tartották a Nők Ökumenikus Világimanapját, ahol közösen imádkozott az egész gyülekezet a Fülöp-szigeti nőkért.
Hegyközcsatár község keresztyén közössége vasárnap délután, 2017. március 5-én, tartotta meg és csatlakozott, ahhoz a százhetven ország keresztyén családjához, a világimanaphoz, melynek témáját az idén a Fülöp-szigeti keresztyén nők dolgozták ki.
Miklós Csaba Péter lelkipásztor, a gyülekezet kántora Miklós Spurigán Zoltán, a gondnok, gyülekezeti tagok, ifjak mutatták be a Fülöp-szigeteket. Többek között elhangzott: a Fülöp-szigetek Dél- és Délkelet Ázsia egyetlen döntően keresztény szigetországa.
A hegyközcsatári reformátusok lelkipásztora igemagyarázatát a Mt 20,1-16 alapozta. A példázat arról szól: Isten egyformán akar fizetni az elsőknek és az utolsóknak egyaránt, ugyanakkor ne feledjük, hogy az üdvösséget ajándékba kapjuk, nem azért, mert jók vagyunk, hanem azért, mert Isten szeret bennünket. Mindannyian hívást kapunk, hogy munkálkodjunk Isten szőlőkertjében, de az ajándékot kegyelemből kapjuk.
A kivetítős istentiszteleten a jelenlévők imaközösségben kérték Isten közbenjárását a Fülöp-szigeti nőkért, életük megváltozásáért, de minden keresztyén közösségért akik Isten országának gyarapodásáért munkálkodnak. Mindazokért, akik eltévelyegve keresik a Krisztushoz vezető utat, az egymás iránti szeretetet, megbecsülést, elismerést, a lelki táplálékot, amelyet csak a Szentírás és a krisztusi szeretet útján érhetünk el.
Az Ökumenikus Világimanap eredete az 1870-es évekre nyúlik vissza. Az amerikai asszonyok XIX. századi kezdeményezésére indult, világnap 1920-ban lett, időpontja március első péntekje.
A magyar keresztyének 1985-ben csatlakoztak a világimanaphoz, mely elsődleges célja az ismeret átadása, ezáltal a közösségek megerősítése, különböző országok keresztyén női csoportjai kapcsolatfelvételének elősegítése. Az ismeretanyag átadása közben mindig megfogalmazódik, hogy egy nagy keresztyén család tagjai vagyunk, s bár nagyon különbözőek életfeltételeink és lehetőségeink, mégis ugyanannak az Istennek vagyunk a gyermekei, aki az ő Egyszülött Fiát adta értünk. Épp ezért tudjuk egymást különbözőségeink ellenére is szeretni és egymás terhét hordozni.
Vasárnap délután az imaközösségben mindenki jól érezte magát, közös volt a cél, az egymásért való imádkozás, a mi Urunk kegyelméért való esedezés.