Pünkösdi pásztorlevél 2015
Tisztelt Lelkipásztorok, Gondnokok, Presbiterek és Gyülekezeteink hívő Népe!
Kedves Nőszövetségek, Ifjúsági szervezetek, missziói- és diakóniai közösségek!
Szeretett Munkatársaink!
Rátekintett áldozatára
Pünkösd ünnepe a láthatatlan Istennel kialakult viszonyunkkal szembesít. Bárcsak azokat a kettős tüzes nyelveket láthattam volna, ha karácsonykor nem lehettem a pásztorok között, vagy a feltámadás hajnalán nem voltam a sírhoz érkezők között, – mondjuk, vagy csak gondoljuk ezeket a kételkedés talaján csírázó vallomásokat. A hívő emberben is kérdez a kutakodó értelem, hogyan van mellettem az Isten, és honnan érzem támogatását?
„Az Úr rátekintett Ábelre és áldozatára, de Kainra és áldozatára nem tekintett” (1Móz.4,4-5). A bűnesetet követő első bűncselekmény indítéka olvasható ebben a mondatban. Pünkösd alkalmával fontos többet látni ebben a kijelentésben, mielőtt Kaint felmentené a mindent megérteni vágyakozó és még többet megmagyarázni szándékozó modern együttérzés. Az első testvérgyilkosság olyan tragédia, amely hátterében világosan kiderül a vétkező ember Istent érzékelő, ugyanakkor elkerülő magatartása. Kain folyamatosan tudta, hogy a láthatatlan Teremtő követi minden lépését, segíti munkáját, sőt az áldozat bemutatásának előkészületeit és az ahhoz tartozó lelkületet is ismeri. Kain mindezt tudta, de valahogy abban reménykedett, hogy a nagy tett mögött rejtve marad a mindenben árulkodó hiányosság. Isten közelében Kain a maga bűnét egyszerűen elhanyagolhatónak tartotta. Semmisnek. Olyannak, mint amilyen Ábelnek is adódhat. Olyannak, mint amilyenek a mi életünkben is jelentkeznek, amikor félrevezetünk, hazudunk, mások gyalázásában próbálunk növekedni, vagy hamis vádakkal és undorító rágalmakkal kísérletezünk. Isten nemcsak Kain lehorgasztott fejét és nagy haragra gerjedt viselkedését észleli, hanem a mienkét is. A magyarázat kézenfekvő: Isten közel van és vizsgál bennünket.
Pünkösd Isten közöttünk maradásának az ünnepe, Aki nemcsak itt marad, hanem mellénk áll, gondviselő szeretettel figyel, minden cselekedetünket és gondolatunkat mérlegel. Nem hasonlít bennünket másokhoz, egyedül az Ő parancsolatához. Kain és Ábel minden utánuk következendőkkel egyetemben Isten hatalmában élnek és halnak. Pünkösd a közöttünk maradó Isten igazságáról is szól. Két áldozatot bemutató között is különbséget tesz, és a megkülönböztetést nyilvánvalóvá teszi. Pünkösdkor megismerhetjük az Urat, Aki életünk legtitkosabb részét ismeri, Aki átlát áldozataink őszinteségein, Aki csak azt értékeli, ami a mennybe emel, és elítél mindent, ami a pokolra lök.
Pünkösdkor csak hallunk a kettős tüzes nyelvek érkezéséről, de ne tévesszen meg bennünket a kételkedő hang, mert ma is tetten érhető Isten jelenléte, ha nem is vagyunk karácsonyi pásztorok, ha nem vagyunk húsvéti szemtanuk, vagy nem ülünk Péter első prédikációjának hallgatói között. A mai ember áldozatát is látni szándékszik az Isten. Ebben az akaratban nem a Vigasztaló vágya teljesül, hanem a hívő ember pünkösdi kérdésére érkezik az egyértelmű válasz. Aki rátekint áldozatunkra, az gondos figyelemmel közelről kíséri életünket. Tehát, itt van köztünk! Aki rátekint áldozatunkra, gondoskodik arról, hogy az elkövetkező áldásokban felismerjük a reánk szegzett tekintet eredményét. Isten közöttünk van, és áldását bőven méri a hívek áldozatos életére. Csakis az áldozatos életen lesz áldás, különben az átok elkerülhetetlen.
Szentlélek a Szentháromság tagjaként legyen közöttünk mindig áldott, hogy áldozatunkat segíthesse a rátekinthetőség állapotába. Pünkösd ünnepe és üzenete erősödjön közöttünk, hogy erősíteni tudjunk mi is sokakat!
Nagyváradon, 2015 pünkösd havában,
a békesség kötelékében,
Csűry István püspök