Kántorkonferencia, 2010. október 22-23.
Mintegy negyvenen vettek részt a kétnapos tanácskozáson, mely A régi magyar énekek helye és szerepe a református gyülekezeti éneklésben témakörben került megrendezésre a Communitas Alapítvány valamint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület támogatásával. A református gyülekezeti éneklés egy aktuális és vitatott kérdése az, hogy hogyan lehet a gyülekezettel, különösen az ifjúsággal megismertetni, megszerettetni a nemrég bevezetett új énekeskönyv énekeit, milyen szempontok szerint válasszunk éneket, illetve melyek azok az értékek, amelyeket fel kell mutatni és továbbvinni, mint református hagyományt. A reformáció hónapjában különösen fontos erről beszélni, hiszen a Szenci Molnár Albert zsoltárfordítása, a Psalterium Hungaricum mellett olyan magyar énekörökségünk is van, amely történelmi gyökereiben, hittartalmában, népzenei vonatkozásában sokkal több figyelmet érdemel.
A meghívottak között elsőként Bódiss Tamás magyarországi zsinati referens, a Liszt Ferenc Zeneakadémia egyházzene tanszékének vezetője tartott előadást A régi magyar énekek keletkezéstörténete; verselés, tematika, dallamfordulatok címmel. Az énekeskönyvek évszázadait áttekintő, gazdag és szemléletes előadás a konferencia lényegét is megfogalmazta: felfedeztetni és továbbéltetni a több száz éves hagyománnyal bíró énekörökséget. Délután Berkesi Sándor karnagy Régi magyar énekeink és az ifjúság-lehetőségek és távlatok címmel értekezett. Tudjuk-e a saját, protestáns hagyományokkal bíró énekeinkkel vonzóvá tenni a kórusmunkát, tudunk-e úgy hatni, mint a katolikusok a Salve regina-val vagy az Ave Maria-val? Hogyan lehet ifi énekké tenni a régi énekeinket? Számos példával szemléltette ennek lehetőségeit.
Pénteken délután kórushangversenyre került sor, melyen Veres Kovács Attila rövid bevezető áhítata után a Nagyvárad-rogériuszi gyülekezet ötventagú énekkara egy csokorra valót mutatott be régi magyar énekfeldolgozásokból, Kozma Gyula karnagy vezetésével. Brugós Anikó, a PKE tanára Kerekes Károly énekfeldolgozásaiból adott elő néhányat. Ezt követően a Kántorképző Tanfolyam kórusa énekelt Márkus Zoltán vezetésével. Pálfi Noémi szintén magyar népénekeket adott elő, egyet közülük hangszeres kísérettel. A hangversenyt a PKE Vegyeskara zárta J. Haydn 26. zsoltárfeldolgozásával valamint két Gárdonyi-kórusművel, Berkesi Sándor és Márkus Zoltán vezetésével. A közel száz énekes végül egy közös művet is előadott. Gárdonyi Zoltán Mondjatok dicséretet c. művét Berkesi Sándor tanította be és vezényelte, orgonán közreműködött Bódiss Tamás. A tartalmas és igényes műsor után a LEK alagsorában állófogadásra került sor. A konferencia másnapján Leopold László egyetemi oktató Középkori eredetű és 16. századi népénekek Birtalan József kórusfeldolgozásaiban címmel tartott értekezést. Az előadásban említett énekeket a PKE zene szakos hallgatói mutatták be.
Végül Fekete Csaba lelkész-könyvtáros, a debreceni nagykönyvtár tudományos munkatársa tartott előadást Jeremiádok és históriás énekek címmel. A himnológiában jártas, több évtizedes kutatómunka tapasztalataival bíró előadó ízes és tartalmas előadása méltó zárása volt a két napnak.
A második kántorkonferencián lelkipásztorok is részt vettek. Összegzésként elhangzott, hogy jó lenne ezeket az énekeket minél szélesebb körben terjeszteni, hogy reformátusokként és hitvalókként továbbvigyük hagyományainkat.
Orosz Otília Valéria