Karácsonyi körlevél a Magyar Református Egyház

minden gyülekezete és intézménye számára

„…mert Ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett és magatartásban is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”

(Fil 2,6-8)

Szeretett Testvéreink!

Egy gyermek születésének mindenki örül. A legmogorvább arcra is csal egy halvány mosolyt egy újszülött érkezése. A karácsony Krisztus születésének napja. Sokan a szeretet ünnepének nevezik, hiszen Isten maga a szeretet. A „kis Jézus” világra jötte mindenkit megérint. Vannak, akik azért örülnek, mert sok ajándékot kapnak, mások azért, mert sokat adhatnak. Néhány azért örülnek, mert van kivel megosztaniuk az ünnepet, mások azért, mert van kire emlékezni. Élnek köztünk olyan testvéreink is, akik ezen az ünnepen talán még szomorúbbak, mint máskor, mert testi, lelki nyomorúságukon nehezen tör át az öröm.

Az ünnep oka nem az, hogy Jézus megszületett, hanem az, hogy emberré lett.

Ezzel a születéssel Isten lemondott a maga istenségéről: kisebbé lett, emberré lett, hogy emberként éljen és emberként halhasson meg.

A megváltás karácsonykor kezdődött el. A megváltás, melynek ténye örömteli és Isten iránt hálára indító, mégis szomorú, mert a megüresített isteni Fiú, a megszületett gyermek a kereszthalál felé igyekszik, hogy majd halálából ismét isteni erővel megtöltekezve támadjon fel, örök életet szerezve mindnyájunknak. Ez a karácsony öröme, a születés csodája, a karácsony különös belső feszültsége.
Erre utal rejtetten Pilinszky János Őszi vázlat című versének záró sorain „távoli kétes tájakon, készülődik a fájdalom”.

A halálra készülő születés. A magát megüresítő teljesség. Az értünk hozott áldozat bemutatásának kezdete. A gyermek születésén túl ennek tudjunk igazán örülni. Ezt próbáljuk ezen a karácsonyon is átérezni.

2017 adventjén

Áldott karácsonyt kívánunk!

a Generális Konvent Elnöksége