Ünnepi köszöntő az Erdélyi Református Egyházkerület tisztségviselőnek beiktatásakor

„Istenednek, az Úrnak a szent népe leszel, ahogyan megígérte.” (5Mózes 26,19)

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület tagjainak nevében köszöntöm a Romániában szolgáló másik egyházkerület megválasztott elöljáróit. Kató Béla püspök urat, mint egyházunk több intézményének kipróbált vezetőjét. Kántor Csaba főjegyzőt úgy is, mint kedves volt évfolyamtársamat, Szegedi László generális direktort a végeken hűséges testvért, és velük együtt az Erdélyi Egyházkerület új Közgyűlését, annak minden presbiteri és lelkészi tagját. Ezzel a tisztelettel köszöntöm –köszönetmondással- a mindkét püspöki mandátumát kitöltött szolgatársat dr. Pap Gézát és az általa kormányzott testületek tagjait.

Sem a leköszönőknek, vagy tisztségváltóknak, sem az új egyházépítő vállalkozóknak nincs könnyű helyzete Erdély könnyázott földjén, ahonnan az aggodalmas kiáltást, az elfojtott fájdalmat egyedül Isten érzékeli, mint annak idején az Egyiptomban sínylődők esetében. Bizony a végelszámolást egyre többet hangoztatják a végeken, ahol egyre kevesebben imádkoznak idegen kiejtésmód nélkül nemzetünk gyermekei. Nincs maradás, suttogják, és még mindig nagyon sokan viszik a mozdíthatót, és hátat fordítanak a kenyeret hűséggel termő feketeföldnek, másokra testálva alamizsnaáron azt, amiért irigylésre méltó hosszú történelmünk során őseink vére hullt. Végeladást hirdetnek a türelmetlenek, és ha másként nem megy, hát ingyen martalékul hagyják az itthonit, már azzal sem törődve, hogy tékozlók keze között hihetetlen gyorsan épül le minden. A kő, lehet, még mindig marad, de a porladás enyészetének ellenállnia már neki sem lehet. A legkülönbek között is nő a feszültség, és ahol még mindig sokan együtt vannak a szélek romlása miatt nyughatatlanok. Ujjal mutogatunk egymásra, bűnbakokat keresünk, mindig találunk valakit, akit árulónak ki lehet kiáltani. Az egyházépítés régi és új vállalkozóinak érdemes tárgyilagos tisztalátással szembenézni a megszépíthetetlennel, a szőnyeg-alásöpörhetetlennel. Ajánlatos, éppen fejezet-váltáskor új lélegzetet venni, nekirugaszkodni ismét a lehetetlennek is, mert hol, ha éppen nem itt, a kegyelemből vett életünk holnapkezdő szakaszában ne tudnánk észrevenni Isten ajándékát a változni és változtatni tudó felülről megsegített akaratban.

Hallanunk kell Erdélyben, Kárpátmedencében, szerte a földkerekén, hogy Isten szövetsége minden ellenkező sugallat ellenére bennünket is elfogadott. Isten sokak Ura, de miénk is, legalább annyira, mint másoknak. Rengetegen élnek gyermekeiként, de mi is fenntartjuk jogunkat, hogy minket is szent népnek, azaz elválasztott nemzetnek tartsanak.

Ígéretünk van az idézett ige szerint arra, hogy mennyei segédlettel egymásba kapaszkodva szent nemzetként áldásosztók tudjunk lenni. Mi készek vagyunk közösséget vállalni egy ilyen szolgálatban.