2016. október 31-én, a reformáció emléknapjának alkalmával a nagyváradi református egyház múltját bemutató állandó kiállítást nyitott meg ft. Csűry István, a KRE püspöke és Dr. Dumitru Sim, a nagyváradi vármúzeum igazgatója. A fejedelmi palota impozáns déli saroktornyában tervezett, és a helyi történelmi magyar felekezetek múltját prezentáló kiállítás-együttes római-katolikus szeletét idén szeptemberben avatták, másodikként a nagyváradi kálvinista közösség gazdag szellemi örökségéből kaphatott ízelítőt a tegnapi eseményen résztvevő érdeklődő közönség. A Nagyvárad esetében rendkívül csekély mértékben fennmaradt tárgyi örökség okán elsősorban pannókon jelenítették meg a reformáció tiszántúli és váradi térnyerésének, a hitvallások kikristályosodásának, a város ténylegesen kálvinistává válásának mozzanatait, korabeli írott források – elsősorban nyomtatványok címlapjai, előszavai –, metszetek, térképek segítségével. A két váradi protestáns nyomda (a Hoffhalter- és a Szenci Kertész-féle) működéséről, a puritánus mozgalomról, a helyi kollégiumról, a magyarországi református diákok peregrinációjáról, a Váradi Biblia megszületésének körülményeiről, id. Köleséri Sámuel és Szalárdi János személyéről, a város 1660. évi pusztulásáról tematikus egységekben, kronologikus sorrendben kaphat információkat a látogató.
Az életnagyságú 17. századi nyomdagép (sajtó) – rekonstrukció különleges látványelemként került a bolthajtásos, történelmi levegőt árasztó enteriőrbe.
A református egyház 1660 és a Türelmi Rendelet kihirdetése között tetszhalottá vált Nagyváradon, az azt követő újjászületést, építkezéseket, újrakezdést, a demográfiai változásokat további pannókon mutatja be a kiállítás anyagát összeállító Királyhágómelléki Református Egyházkerület Levéltára.
A református egyház tárgyi örökségét bemutató nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ immár két évtizede látogatható kiállítása mellett most első ízben nyílt lehetőség a városba látogató nagyközönséget bővebben – saját elképzelés szerint – tájékoztatni a helyi kálvinista közösség múltjáról.
Emődi András